A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)

Gaskó Béla: Emlékezés Vellay Imrére (1850-1898) különös tekintettel a szegedi városi múzeumot érintő adatokra

Ezen felfogásra legott kijelentettem, hogy a város erre nem hajlandó, de ha az országos főfelügyelőség az államsegélyből erre támogatást ad, igen örvendenék ha a dolog ily megoldást nyerne. " Abafi Aigner Lajos a kor „lepkészfejedelme" január 10.-én Horváthénál jóval szerényebb kérést terjesztett elö Reiznernek

2

: „Ha p. o. (példának okáért) a város megkeresné a főfelügyelőséget az iránt, hogy ez a gyűjteményei gondozása és kivált a helyi (Vellay-féle) gyűjteményének kiegészítése czéljából (mire az igen rászorul) szakembert bocsásson rendelkezésére, aki p.o. negyedévenként két hetet ott töltene arra a főfelügyelőség készséggel ráállna s engem leküldene. Esősorban természetesen tisztelt Igazgató úrtól függ, vajon óhajtja-e a várost ez irányban capacitálni: azt hiszem nem lenne nehéz. " Ami azt illeti ebben tévedett, mert Reizner minden igyekezete ellenére a kapacitálás nehéznek bizonyult. A válaszlevél a gyarapítás elsődlegességét emeli ki

3

. Tehát minél inkább gyarapodik az osztály (mert mostanában különösen madárpreparátumaink szaporodnak), annál inkább indokolt lesz egy állás szervezése. Csak hogy a mint említem, a mostani körülmények erre nem alkalmasak és várni kell a jobb időkre. " A példásan gyors ütemű, átgondolt gyűjtemény fejlesztést látva, sem a helyi zoológusok, sem a pestiek nem értették, miért zárkóznak el a városi döntéshozók annyira mereven a gyűjteménykezelő alkalmazásától. A természettudományos anyag- ellentétben a hagyományos múzeumi profil többi ágazatával- folyamatos gondozást igényel. Elég, ha pár évig elhanyagolják a mérgezéseket és a múzeumbogarak (Anthrenus sp.) minden (számukra megfelelő) preparátumot szétrágnak. Sajnos Reizner halála után, 1904 és 1909 között, az előre megjósolt nagymérvű pusztulás menetrend szerűen be is következett. Az ellenkezés igazi oka valószínűleg azért maradt rejtve a szakma képviselői előtt, mert az döntően várospolitikai volt. Reizner már a Schaufuss féle „múzeumról írott 1893. évi jelentésében felvetette, hogy a „természetrajzi múzeum" megszerzése felgyorsíthatja a régóta áhított szegedi egyetem létesítését. Lázár György helyettes polgármester osztotta véleményét (Fári-Kőhegyi 1985). A rendelkezésre álló szűkös keret felosztásakor 2 megoldás közül választhattak. Vagy a vásárlásokkal történő feltöltést helyezik előtérbe, vagy a kezelőszemélyzetet gyarapítják. Az első változat mellett döntöttek. Elképzeléseiket nem igazolta az idő. A századforduló idejére létrejött kiemelkedő színvonalú régészeti (régiségtár), történeti (éremtár valmint a történelmi emléktár) és természettudományos gyűjteményrészek semmilyen hatást sem gyakoroltak az egyetem Szegedre településére .Ugyanez elmondható a Tömörkény igazgatósága alatt rengeteget fejlődő néprajzi tárról is. A régen áhított egyetem „megszerzéséhez" sajnos a trianoni nemzeti tragédia kellett.