A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)

Gaskó Béla: Emlékezés Vellay Imrére (1850-1898) különös tekintettel a szegedi városi múzeumot érintő adatokra

A határozás nehézségei miatt, a vidéken dolgozó szakemberek századunk első harmadáig sok szállal kapcsolódtak a Természettudományi Múzeumhoz. Sajnos részben ez a centralizáció okozta, hogy a vidéki múzeumokban már a kezdet kezdetén a „természettudomány" marginalizálódott. Sokszor egy patinásabb középiskola természetrajz tanára, diákjai bevonásával a környék élővilágából különb szertárat állított össze, mint amilyenekkel közgyűjteményeink rendelkeztek. Megyénkből követendő példaként a hódmezővásárhelyi Bodnár Bertalan, vagy a makói Halász Árpád munkásságát említhetjük. A múlt század végén a fővárosi hivatásos és a vidéki, jórészt amatőr entomológusok kapcsolatát rendszerint az íratlan rovarász etika határozta meg. Bár léteznek közös pilléreik, ez a szabályozás semmiképp sem azonos a Gozmány (1978) által közölt angol „Etikai kódexei". A hazai „viselkedéstannak" egy erre a korra is érvényes elemét említette Kovács és Gozmány (1962), amikor a lepkék gyűjtésével kapcsolatban ezt írták: "A szakmunkákból elsősorban azokat az állatokat igyekezzünk meghatározni, amelyek nem téveszthetők össze másokkal. Szaktanácsért végső fokon forduljunk a Természettudományi Múzeumhoz. Ha mások segítségét igénybe vesszük, ne sajnáljunk átengedni fáradságuk fejében néhány olyan állatot, amelyből több is van birtokunkban, mert ez általánosan elfogadott szabály. " Az ilyen segítség mindkét fél számára hasznos volt, hiszen azon túl, hogy a gyűjtőnek ez egyfajta revíziót jelentett, meggyorsította az információk áramlását. A Vánky -Vellay (1894) szerzőpár szakszerű tanácsaikért továbbá meghatározásaik felülbírálásáért írásuk előszavában Horváth Géza állami rovartani állomásfőnöknek (1896-tól az Állattár igazgató őre), Mocsáry Sándor múzeumi segédőrnek és Sajó Károly (reáliskolai) tanárnak nyilvánít köszönetet. Jablonowski szerint (1898) a kor egyik legnagyobb szaktekintélye, Edmund Reitter szintén átnézte Vellay gyűjteményét. Ez a teljes anyagra vonatkozóan nehezen képzelhető el, de egyes példányok elkerülhettek Reitterhez. Talán még a határozásnál is nagyobb problémát jelentett a helyes nómenklatúra alkalmazása. A számos szinonim elnevezés revíziója a cikk megírásának idején még javában folyt. Vellayék szerencsés kézzel választották ki Edmund Reitter: Catalogus Coleopterorum Europaea et Caucasi c. munkáját. Napjainkban sokan (az eddig leírtak tükrében teljesen megalapozatlanul) a századforduló entomológusainak munkáiból az „ökológiát" hiányolják. Jelen tanulmány e tekintetben kivételnek számít. A szerzők kitérnek a gazdálkodás, a szállítások , valamint az áradások faunamódosító hatásaira. Ez utóbbi különösen szemléletes: "Észrevehető változást idézett elő e téren az 1879.-iki árvíz és az azt követő újjáalkotás. Nem csekély azon rovarok száma, amelyeket az árvíz előtt Vellay által gyűjtött, s mondhatni elég gyakoriak voltak, ellenben az árvíz után sehol sem voltak felfedezhetők, eltűntek, pedig tapasztalatok szerint azok, amelyek