A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)

Gaskó Béla: Emlékezés Vellay Imrére (1850-1898) különös tekintettel a szegedi városi múzeumot érintő adatokra

csak egy ivadékkal, és pedig nyári élettel bírnak, melyeknek, nézetük szerint álczáit pusztította el a több hónapig tartó vízlepel, " Csiki Ernő (1924 és 1933 között az Állattár igazgatója) 1905-ben „Csongrád vármegye bogárfaunája" címmel összegezte a területre vonatkozó valamennyi fellelhető adatot. Faunamunkája (Csiki 1906) elsősorban Vánky és Vellay (1894) revidiált tanulmányára épült. Az egyéb források között említhetők saját 19041905. évi gyűjtései, Horváth Géza és Kuthy Dezső addig nem, vagy csak részben publikált (Kuthy 1897) adatai, továbbá öccsének, Csíki Gusztávnak szórvány felmérései. A revízió esetünkben - mint az a kérdéses fajok után olvasható magyarázatokból kiderül- nem a bogáranyag átnézését jelentette. Az évi jelentésekből és a korabeli levelezésekből nyomon követhető, hogy az eredeti példányszám a folyamatos selejtezés miatt ekkorra már alaposan megcsappant és a maradvány állagáról sem mondható el semmi jó. Csiki valószínűleg a gyűjtemény lecímkézett romjainak megtekintése után, a Vánky-Vellay-féle (1894) cikkben szereplő, számára valószínűtlennek tűnő adatokat pontosította. Megjegyzései 6 fajnál ökológiai jellegűek, 12 fajnál rendszertaniak. Az általa közölt fajlista alig bővebb az alapműénél, a vizsgált terület viszont lényegesen kiterjedtebb annál. Új gyűjtőhelyek (Csiki 1906): Algyő, Csongrád, Derekegyház, Hódmezővásárhely, Szeged, Fehértó Szegvár és Szentes. Hiányoznak viszont a Vánky-Vellay (1894) cikket oly értékessé tevő ökológiai táblázatok és megjegyzések. Igaz ebben a korban, mint arról már szó esett, a többi faunamunkában sem találunk ilyen mélységű ökológiai elemzéseket... Csiki írását kiegészítve Halász Árpád (1902) Makó környéki eredményeivel 1906-ra összeáll Csongrád megye alapfaunája, ami hihetetlenül nagy dolog. Ettől kezdve mivel viszonyíthatok, nyomon követhetővé válnak a különféle hatásokra (anthropogén, éghajlati, biotikus...) bekövetkező változások. A teljesség igénye nélkül néhány a levonható következtetések közül (Gaskó 1998): 1./ Az utóbbi száz évben az intenzív mező- és erdőgazdálkodás következtében felgyorsult a természetes és természetközeli élőhelyek felszámolása. Fajok, alfajok szorultak ki egykori területükről, vagy váltak az alkalmazott agrotechnika hatására „elemi csapásként fellépő kártevőből" faunisztikai ritkasággá. 2.1 Valószínűleg az éghajlat felmelegedése következtében azóta új, zömmel pontomediterrán areájú bogarak bukkantak föl vidékünkön. Rendszerint tömegesen el is szaporodtak. 3. / Az erdősítéseket fokozatosan követték a kártevők. Különösen az alföldi fenyőtelepítések esetében egyértelmű a folyamat iránya. A kártevő fajok többségénél a megjelenés időpontja is többé-kevésbé behatárolható. 4. / Néhány Vellay idejében szórványosan talált bogár (Coleoptera) azért lett napjainkra mezőgazdasági károsító, mert időközben preferált tápnövényei közül legalább az egyiket nagyüzemi méretekben termeszteni kezdték.