A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)

Sterbecz István: Megfigyelések a vékonycsőrű Póling (Numenius tenuirostris Vieill., 1817) magyarországi vonulásáról

MEGFIGYELÉSEK A VEKONYCSORU POLING (NUMENIUS TENUIROSTRIS VIEILL., 1817) MAGYARORSZÁGI VONULÁSÁRÓL Dr. Sterbetz István Dr. Beretzk Péter emlékének Kivonat A szerző a vekonycsoru pólingról 47 év alatt gyűjtött adatait táblázatosan értékeli. Megállapítja, hogy ez a faj nagyon kis számban, de viszonylag rendszeresen fordul elö a magyarországi póling gyülekező helyeken. Adatsorából nem tűnik ki olyan erőteljesen csökkenő irányzat, mert amelyet a törpe világállomány alapján általában feltételeznek. Bevezetés Gretton (1991) monográfiája szerint a vekonycsoru póling világállománya jelenleg mintegy 100-400 példányra becsülhető. A forrásmunkák már a múlt század óta hangoztatják ritkaságát, és ezt élőhely vesztéssel, vadászattal, másodsorban pedig a ragadozók, betegségek, mérgezések, fajok közötti versengés, meg klímaváltozás károsításával próbálják magyarázni. A jelenkori helyzetkép nehezen értékelhető. Az egykori, cári Oroszországban Tara környékéről ismert, egyetlen fészkelő helyén az 1988-90 évi kutatások már nem találtak vekonycsoru pólingot, így a mai költőterülete ismeretlen. A délnyugat felé irányuló vonulás a Fekete-tenger, Kaspi-tenger, Azovi-tenger partjainak érintésével Irán, Irak, Tunézia, Algéria és Marokkó felé követhető nyomon, az Uraitól déli-délkeleti irányban pedig Omszk, Novoszibirszk, DNY-Kazahsztán régióban megy végbe. Ezzel a madárral viszonylag gyakran találkoztam a magyar Alföldön, és ez ösztönzött a hazai előfordulási adatok egybegyűjtésére (Sterbetz, 1992).Hivatkozott munkámban 1845-1989 időközéből 100 esetben 335 példány