A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)

Gaskó Béla: Dr. Csongor Győző (1915-1997)

tot. Különösen sok utalást találunk a „Homokország és Vadvízország" határán fekvő peremterületekről, így Zsombóról, Öreghegyaljáról és KiskundorozsmaNagyszékről. Az utóbbi helyen például „belátható távolságban egymástól" 5 orchidea fajt talált, az őszi füzértekercset (Spiranthes spiralis), a poloskaszagú kosbort (Orchis coriophora), a vitézvirágot (Anacamptis pyramidalis), a pókbangót (Ophrys sphecodes) és a mocsári kosbort (Orchis laxiflora ssp. palustis) -Csongor 1980-. Nem csoda hát, -ha ezek után a terület pontos körülhatárolását kéri és fokozott védelmet javasol Dorozsma-Nagyszéknek (Csongor 1980). Mind a mai napig egyik sem történt meg, amit alapvetően gazdasági érdekek motiválnak. Ezeket a Szegedhez közel fekvő földeknek az értékét topográfiai helyzetük jelenti. Itt kívánják megépíteni az M 5-ös autópályát, a tervek szerint a szekszárdi Duna-hídhoz szintén errefelé épül ki a leágazás. Szinte természetes, hogy a rég letűnt antivilággal ellentétben ma már nem gémeskutak árválkodnak a szikes pusztán, hanem magasfeszültségű távvezetékekben gyönyörködhet a hivatásos természetvédő és a szárnyaló fantáziájú tervező egyaránt. A maradék részeken gomba módra sokasodnak a hobbikertek. Makacs következetességgel szántanak bele mindenbe. Nem ritkák az olyan felszántott gyepfoltok, ahol fehéren kivirágzik a szik. Az ilyen föld legfőbb parlagfüvet terem, de azt legalább időjárástól függetlenül jó bőven. Végtére is közel a város és a szélirány se rossz... Ha 1-2 éven belül nem sikerül az ősszikesek és löszhátak megmaradt foltjai számára magasabb védelmi fokozatot kiharcolni, félő, hogy azok szintén „,ha nem is nem okszerűen és etikusan, de kétségkívül szabályosan hasznosítva lesznek". Egy esetleges újabb, átminősítést szorgalmazó védelmi javaslatnak mindenképp ki kell térnie az alapvető trendek felvázolására. Csongor Győző (1979, 1980) orchidea adatai ehhez nélkülözhetetlen támpontotjelentenek. Bár rengeteget gyűjtött Csongrád megyében, nem törekedett átfogó flóramű készítésére. Inkább a részletek kimunkálását szorgalmazta, mert ott érzett nagyobb hiányosságokat. Véleményét szó szerint idézve (Csongor 1980): „Hagyományos értelemben vett flóramű elkészítése bizonyos fokig elavultnak mondható. Ha ilyen készülne, az csupán azt vázolhatná, miképp tűnt el az eredetibb növényvegetációs táj, vagy hogyan szűkült a ma még meglévőre, hol lelhetők még fel megközelíthetetlen lápok /Pirtó: Patkó/ mélyén, határ menti /magyarjugoszláv-román/ erdőkben, mint utolsó menedékhelyeken, ritka növényfajok. " Az említett menedékhelyek szisztematikus florisztikai és ökofaunisztikai feltérképezése tényleg alapvető feladat lenne. Ettől azonban még nagyon messze vagyunk. Az 1980-as években végzett kutatásai hívták fel a figyelmet az egykori Alsótanya határ közeli sömlyékeseinek (Csipak-sömlyék, Madarásztó, Nagyszéksós) páratlan növénytani értékeire (Csongor 1982/a, 1992). Ebben az időben a nyugati és a déli határsávot kevésbé intenzíven hasznosították, mint napjainkban. A természet 35-40 év alatt többnyire helyre hozta a korábbi bolygatásokat. Megyénkben