A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)

Kováts Lajos: Az Érmellék madarai, különös tekintettel az Ér mocsarai lecsapolásának ökológiai következményeire

síkság lényeges megsüllyedése következtében, előbb a Tisza kényszerült folyásirányának E-ÉNY irányba történő megváltoztatására. Egy későbbi időszakban a Szatmári-síkság további süllyedése a Szamost a Szatmári-síkságra, a Krasznát az ugyancsak megsüllyedt Ecsedi-síkságra vezette. Az Ervölgyben fokozatosan csupán az Ér vize maradt, mely csökkenő mennyiségben ugyan, de a Krasznából, sőt a Szamosból is kapott vizet, különösen az Ecsedi-láp lecsapolásáig /1898/, illetve a Kraszna gátrendszerének megépítéséig. Mindezek ellenére az Ér a legutóbbi évtizedekig, az általános vízállásoktól függően, több-kevesebb vízutánpótlást folyamatosan kapott a Krasznából. így pl. 1940-ben, amikor az Érvölgy községeinek lakossága csak csónakkal közlekedhetett. /14, 15, 78/. A geológiai, föld- és vízrajzi s az ezekkel együttjáró éghajlati tényezők közepette, évezredek folyamán alakult ki a mocsárvidék jellegzetes, fajokban és egyedszámban gazdag élővilága, azoknak növényi és állati társulásai, életközösségei. Mivel É-ÉK-ről D-DNY irányba a mocsarak majdnem összefüggő mocsárláncot alkottak /Ecsedi-láp, Érvölgyi-mocsarak, Bátorliget-ösláp, Nagyszántóimocsár, Kis- és Nagysárrét/, azért azok élővilága sem különbözhetett lényegesen. A madárvonulás szempontjából pedig a vonulás irányának egyik meghatározó tényezője volt. Az Érmellék régészeti kutatásai alapján kiderült, hogy a mocsárvidék peremén, illetve központi részének kiemelkedő hátságain, szigetein az ember időszámításunk előtt 5-6 ezer évvel ezelőtt telepedett meg, természetesen alkalmazkodva a mindenkori természeti környezetéhez, illetve felhasználva annak az emberi lét számára összes hasznosítható javait és biztonsági körülményeit /72, 14, 67/. Az Ermelleken felszínre került őslénytani és régészeti anyag alapján nem csak az ös-állatvilágról, hanem az ember jelenlétéről és annak műveltségi fokáról, életmódjáról is tájékozódhatunk /72, 14, 67, 26/. Az archeológiai leletek között Benedek /14/ szerint egy sincs olyan, mely meghaladná a 30 ezer évet. A régészeti kutatásokra vonatkozóan kiemelten kell szólnom Ordentlich /67/ kutatásainak eredményeiről, aki Ottomány és Szalacs határában végzett rendszeres kutatásokat, felhasználva az Érmellékről származó összes régészeti anyagot. A szerző a bronzkor emberének kultúrszmtjét „ottományi kultúra" néven írta le. Mindezek mellett bebizonyosodott, hogy az Ermelleken az ember a paleolitikumban jelent meg és annak fejlődése a leletek alapján nyomon követhető. Az Érmellék növényvilágának kutatását az 1960-as évektől Marossy /53, 54/ és Karácsonyi /28/ végzik. Marossy /53/ szerint az első botanikus Kitaibel Pál volt, aki az Ermelleken 1796-ban 95 Cormofita növényt jegyzett fel, illetve gyűjtött, köztük néhány reliktáris fajt is. Az Érmellék állatvilágáról, kivéve annak madárvilágát, csak szórványos adatokat ismerünk. Tudomásom szerint az idők folyamán az Érvölgye élővilágáról összefoglaló munkák a mai napig sem jelentek meg, azaz egy nagymúltú mocsárvidék jellegzetes élővilága a mocsár lecsapolásával anélkül tűnt el, hogy arról megközelítően megbízható felismerésekkel rendelkeznénk.