A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)

Jakab Béla: A tojáshéj makro- és mikrostruktúrájának funkciói a költés folyamán

1. szivacsos réteg 2. mamillaries réteg 3. légkamra 4. kutikula 5. póruscsatornák 6. mamiiiák 7. szemcsés hártya 8. héj hártya 9. fehérjehártya 1. ábra A tojás szerkezete (Orel és Prynne nyomán) változatosságát csak két festőanyag különböző összetételű színváltozatai alakítják ki, melyek lerakódhatnak alsó v. felső rétegeire. A petevezető végső, a kloakába nyíló szakasza az izmos hüvely. Mirigyei rendkívül sok nyálkát választanak ki, ami megkönnyíti a tojás lerakását. A madarak egy részénél a tojás lerakásakor a héjat bevonó nyálkaréteg beszáradásával képződik a felszínt borító nyálkahártya, a kutikula anyaga. A héjrétegek struktúráit illetően a legegyszerűbb a kutikuláé. Század- ezred milliméter vastagságú, rugalmas, fényes hártya. A meszeshéjhoz tapadva fedőréteget képez. Póruscsatornák nem járják át, itt a gázcsere ozmózissal megy végbe. A megkülönböztethetőleg két rétegből álló meszeshéjat szerves anyaga mellett nagyobbára a már említett csöves mirigyváladékból képződött mészkristályok alkotják. A tömött, külső kétharmad része ún. szivacsos réteg. Nevét a gyenge savoldatban mésztelenített mikroszkopikus képe után kapta. Szervesen rásimul a belső egyharmadot kitevő ún. mamilláris rétegre, melyet egymás mellett elhelyezkedő, alapjukkal összefüggő oszlopocskák, az ún. mamiiiák sokasága tesz ki. Az oszlopocskák szabad végződései szemölcsszerűén legömbölyödtek, emlőbimbóra is hasonlítanak, amiről a latin elnevezésüket kapták (1. kép). Tulajdonképpen azok a gócok ezek, amelyekből a héj kialakulása során a kristályosodás megindult (Rahn 1983). A kalcit kristályok illeszkedése a héjban térközöket hagy, melyekből képződnek a héjon átvezető mikroszkopikus csatornákként fontos szerepet töltenek be a költés folyamán a tojás gázcseréjében. A mamillák púposán gömbölyödő végződéseikkel szervesen beleágyazódnak a szemcsés hártyába, amit ezért matrix rétegnek is neveznek. A szemcsés hártyát a héj szerves anyagának finom fehérjefonalai alkotják. Ezek a külső felület felé ritkulva átszövik a héjat, a belső felületen pedig egymást hálózatosán keresztezve, pl. a tyúktojás esetében 2 mikron vastagságú hártyát képeznek. A fonalak közt 30 mikron átmérőjű szemcsék láthatók (Orel 1960). A szemcséshártyához szervesen tapad a kettős héjhártya. Közülük a külső., a tulajdonképpeni héjhártya rostjai dur-