A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)

Bátyai Jenőné: A liget

szemét van a virágok helyett, ízléstelen falfirkák vannak a kőkerítésen, a mészkő domborművek színes festékkel vannak összemázolva. A teniszpályánál a farontók által halára ítélt tölgyfák meredeznek. Itt-ott néhány fenyőcsonk száradva lapul alattuk. A teniszpályák mellett a parkrendezők barak irodája, környéke csupa lom. Szégyene a parknak. A tisztáson, melyen valamikor rózsák ezrei virítottak, most néhány szál rózsa kandikál ki a gaz közül. Két-három, egynyári virággal beültetett grupp szerénykedik a tisztás szélén, melyek a szárazságtól, a gaztól inkább kókadoznak, mint díszére válnának e helynek. Temesvári körút mentén áthatolhatatlan sűrűség. A platánsor még állja a viszontagságokat, habár voltak évek, amikor tavasszal erősen hullásnak indult a levélzete. A kivágott fákat nem pótolták. A valamikori játszótéren, és Vidámparkban, még siralmasabb a helyzet. Mintha földúlták volna. A játékok leszerelve, nyomukban rendetlenség, gaz, szétdúlt bódék. Csak sejteni lehet, milyen életük volt itt a gyerekeknek. Továbbhaladva áthatolhatatlan koszos, gazos dzsungel a Székely sor mentén a volt Vigadóig. A meglévő építmény a romos Virágh kioszk, mely hajléktalanok tanyája, szétdúlt, romhalmaz. A templomig szintén gaz és sűrűség. A ligetben található padok öszszetörve, a szemétládák földöntve. Egyedüli gondozott, tervszerűen kialakított rész a templom és a szökőkút körüli terület, melyet 1991-ben alakítottak ki. Tervszerű munkára volna szükség. Nincs fökertész, tehetetlenül szemléljük a pusztulást. Kezelni, fejleszteni kellene, hiszen nincs még egy ilyen kellemes üdülője Szegednek, mely lehetőséget kínál a pihenésre. Molnár Gyula ornitológus véleménye szerint a több évtizedes ligeti május elsejék is nagy kárt tettek a park élővilágában. A nagy zaj miatt, éppen a költési időszakban elmenekültek a madarak, hátrahagyva fészkeiket, a benne levő tojásokat, és éhes fiókákat. Molnár Gyula és a Madártani Egyesület 1991-ben kezdeményezte a park védetté nyilvánítását. Ragaszkodtak hozzá a városlakók is, hiszen ritka természeti értékek őrzője még így, pusztulófélben is a park. A tiszai, marosi öntéstalajon még él néhány kivételesen koros fa, amely jellegzetes szálláshelyként az öreg erdőkre jellemző madárvilágot vonzza oda. Szinte a város szívében levő élőhely, mely jelentős szerepet tölt be a madárvonulásban, egyes madarak telelésében. Ugyancsak föllelhetők itt az e környezetet kedvelő rovarfajok is. A park növényvilága pedig rendkívül változatos. Tájképi értékekben sem szűkölködik Újszeged legnagyobb zöld foltja. A füves területekkel váltakozó erdőfoltok, a famatuzsálemek különleges ligetes jelleget kölcsönöznek a parknak. Platánsora, szinte párját ritkítja hazánkban, a fotósok kedvenc témája. A liget növényfajait dr. Margóczi Katalin botanikus vette számba, hét rendkívül értékes fát és bokrot nevezve meg. Dr. Gaskó Béla az előforduló védett rovarfajokat kutatta föl: itt talál megfelelő életteret a nagy hőscin-