A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)

Andrési Pál: Az egyhajuvirág (BULBOCODIUM VERSICOLOR) elterjedése, ökológiai sajátosságai, természetvédelmi problémái

8. VESZÉLYEZTETETTSÉGE. VÉDETTSÉGE ITTHON ÉS KÜLFÖLDÖN 8.1. VESZÉLYEZTETETTSÉGE Nagyné (1984) alapján az egyhajúvirág helyzete az alábbi: Világállomány helyzete: kevéssé ismert ( I ) Európai állomány helyzete: sebezhető ( V ), (közepesen veszélyeztetett.) Hazai állomány helyzete: sebezhető ( V ) A veszélyeztetettség meghatározásához az IUCN kategóriát alkalmazta, amely 5 kategóriát különböztet meg: 1. Kiveszett (extinct, jele: Ex) 2. Végveszélyben lévő (endangerend, jele: E) 3. Sebezhető (vulnerable, jele: V) 4. Ritka (rare, jele: R) 5. Kevéssé ismert (insugficiently known, jele:I) Az egyhajúvirág hazai állományát több tényező is veszélyezteti. Ezek az alábbiak: A. Virágának leszedése, hagymagumójának kiásása Csapody (1982) szerint szépsége és ritkasága miatt nagymértékben veszélyeztetett faj. Feltűnő virágáért tővel együtt irtják, kertekbe ültetik és árusítják. Ez a legszigorúbban - még botanikus kertek céljára is - tilos. Fokozottan védett faj, így gyűjtőjét vagy károsítóját egy évi börtönbüntetéssel sújthatják. Kevés magot hoz, így a természetben is visszaszorulóban van. Rakonczay (1989) szerint az egyik legnagyobb veszélyt a kertészeti célokra történő gyűjtése jelenti. Dudás (1987) is fő veszélyforrásnak a virágok és gumók tömeges szedését tartja. Ez a probléma már igen régi keletű, hiszen Tikos (1928) is leírja, hogy nagy veszélyt jelentenek az egyhajúvirág számára a gyógynövényszedők, a kirándulók csokrokba szedik, a piacokon gyakran kosárszám tűnik fel. Fintha (1975) szerint mint dekoratív növény, a virágpiacok keresett cikke. 1970, 1971 és 1972-ben Debrecenben több kosárnyi egyhajúvirágot adtak el. Bár 1982-től fokozottan védett növényünk, még manapság is rendszeresen szedik hagymagumóit. Beliczay (1991) arról számol be, hogy csak 1991ben 120 - 130 tő egyhajúvirágot és tarka sáfrányt emeltek ki Kelebián. Papp László szíves szóbeli közlése szerint a nyírségi állományokból évente 20-30 tövet ásnak ki felelőtlen emberek. Ez ellen csak a terület őrzésével lehet védekezni, mint ahogy ezt a Nyírségben évek óta végzik.