A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Czank Gábor: „Jaj, siralmas szomorú szó!" Temetkezési szokások Magyarpécskán és környékén

Koporsómat virág díszíti, A virágot könny-ár öntözi, Adj Istenem, nyugalmat neki, Emlékét nem fogjuk feledni! Amen. Koporsóba helyezett tárgyak A haldokló kívánságainál említettük a koporsóba helyezett tárgyakat. Ezek általában a következők: - kegytárgyak: rózsafüzér, imakönyv, szentkép, skapuláré stb. - használati tárgyak: görbebot, szemüveg, müfogsor, megmaradt gyógyszerek. - élvezeti cikkek: cigaretta, pipa, szeszes ital, gyerekeknél édesség. A katolikus világban talán teljesen általánosnak mondható a szokás, miszerint a katolikus halottak kezébe rózsafüzért tesznek. Pécskán és környékén is elmaradhatatlan a halott összekulcsolt kezeire font szentolvasó. Arra is volt példa, hogy egy öreg férfi halálakor a szomszédasszonytól kértek rózsafüzért, mert a halottnak nem volt sajátja, özvegyének csak egy volt, a halott pedig nem temethető el rózsafüzér nélkül! (3. kép) Erről Pécskán nagyon szépen beszélt Trubint Mari néni (sz. 1914)

16

: „Hát, úgy vagyunk vele, hogy ha az ember olyan bűnös is, de ha ott van a kézibe az olvasó, a Szűz Mária csak azt mondja maj' az Úr Jézusnak: - Fiam, mán ezt csak eriszd be a Mennyországból" 3. kép: Középkorú asszony a ravatalon, kezére tekert olvasóval. Pécska, 1956. 16 Eredeti nevén Libus Józsefné Sípos Mária (sz. 1914) 236