A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Czank Gábor: „Jaj, siralmas szomorú szó!" Temetkezési szokások Magyarpécskán és környékén

A halottal nem csak rózsafüzért temetnek el, hanem hóna alá vagy kezébe teszik imakönyvét vagy egy feszületet. Ezután a koporsóba helyezik fontosabb használati tárgyait: zsebkendőt, szemüveget, botot, fésűt, megmaradt gyógyszereit. Férfiak mellé gyakran tesznek pipát, egy pakli kártyát, cigarettát, kis üvegben pálinkát vagy bort. Gyermekek mellé játékot, édességet tesznek. Özvegy mellé két zsebkendőt szokás tenni, hogy a másikat vigye el a párjának. A koporsóba szinte mindig forgács kerül derékaljnak, csak nagyon ritkán szalma. Nyáridőben a forgács alá másfél-két ujjnyi vastagon hamut terítenek szét hogy az esetlegesen megfakadt holttest nedveit felfogja. A forgács használatát azzal magyarázzák, hogy ez az a forgács, ami a koporsó deszkáinak meggyalulásából származik, s ezt nem szabad semmi másra felhasználni, bár az okát nem tudják. A koporsóban a halott feje alá kispárnát helyeznek, amit szintén forgáccsal tömnek ki. Toll- vagy szivacspárnát nem szabad halott feje alá tenni, bár ennek pontos okát még nem sikerült kideríteni. Egyedül Nagyiratoson hallottam erre magyarázatot, Tóth Ilontól (sz. 1924): „Tollat sosë szabad a halott alá tenni, mert dögvész lësz a tollasjószág között! Ha még szalmát raknak a párnába, akkor a búzát elveri a jég. Vót mán rá eset öreganyám Ián 'korába! " Mások azonban azzal magyarázták, hogy a toll melegít, ezért a halott gyorsabban bomlásnak indul. A forgácsba gyakran kevernek úrnapi virágot, szentelt búzát. Manapság csak egy vagy két kispárna kerül a koporsóba, régen több, egész magasra támasztva ezekkel a halott fejét, mondván: a halottnak végig kell lásson magán, vagy hogy lássa, ki gyün bé az ajtón. Ma már csak arra figyelnek, hogy ne essen hátra a feje. A kispárna alá teszik a halottmosó rongyot, az állfelkötö kendőt, imádságos könyvet. A Bánátban az is szokás, hogy a halott kezébe a radnai kegyképet ábrázoló szentképecskét helyeznek. A bánáti, erdélyi ortodox románok, szerbek a halott kezébe feszületet tesznek, valamint szentelt viaszgyertyát. A bánáti románok számára csak halotti alkalmakra készítik a gyertyaöntők a gyertyatekercset, ami kb. egy méter hosszú és ceruzavastagságú sárga viaszgyertya, amit kürtőskalácshoz hasonlóan felcsavarnak csuklóvastagságúra. Ilyet húznak a halott csuklójára, sőt a felravatalozott halott mellére, lábára is helyeznek egy tányért amelyben ilyen tekercsgyertya ég. Pécskán általában azt a szentelt gyertyát adják a halott kezébe, vagy teszik mellé a koporsóba, amit haldoklásakor, halála beálltakor mellette égettek, illetve a kezébe adtak. Altalános a vélekedés, miszerint egy a szentelt gyertya az örök világosságot jeleni. A nyitott koporsóba fektetett halottat az ún. tisztaszoba közepén ravatalozzák fel, lábbal az ajtó felé. A szobából minden fölösleges bútort kihordanak, legtöbbször csak a szekrény marad bent. A falakat behúzzák fekete leplekkel, amit a koporsóstól kölcsönöznek, körben a falba pedig szögeket vernek, ezekre akasztgatva a koszorúkat. (4-5. kép) A ravatal régen két összetolt asztal volt, vagy konyhaszékekre fektetett deszkalap, lepedőkkel leterítve. Az Arad megyei Tornyán és Székesúton a koporsót a Szent Mihály lovának nevezett koporsóvivő faszerkezetre helyezik. Ezt mindkét faluban a templomban tartják (Tornyán a templom kriptájában, Székesúton a kórus alatt), a család innen viszi el s temetés után ide kell visszahozni. Ugyanígy a temetésre kivitt lobogókat is.