A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Szűcs Judit: Ártéri és hullámtéri haszonvételek, gazdálkodás Csongrád határában

csóst. Ebben csak kifér körtefát ültettek. Az Ellés-part közelében a városnak volt 7 hold szilvása. A kiserdei komp irányában, az ártérben a dűlők szélén főként szilvafákat ültettek. Az 1980-as években ezek a fák már vadon teremtek, Dinnyés Márton halász például ebből főzetett pálinkát. Bellon Tibor 1986-ban, 1987-ben a későbbi címén Az Alföld folyója, a Tisza film forgatásakor kereste ennek a gyümölcsösnek a nyomát. Szóbeli gyűjtésének adatai szerint a veteményföldön, a köztes növények mellett megtermett az alma, körte, szilva, meggy, birsalma és a dió is. Hatalmas, nagytörzsű vajalma, csörgős alma, nyári savanya, asztragány, búzával érő körte, vajonc körte, szekfűkörte, kálmánkörte, kékszilvafák nőttek ott.

51 A szabályozáskor lecsapolt rétek művelés alá fogott földjén már a 20. század elején gyümölcsösök jöttek létre. A Kisrétben Újhelyi Nándor 1906-ban telepített 10 holdon, amit a Szántai családnak adott el rövid idő múlva. A Nagyrétben Pölös Ferenc fiatal aranykalászos gazdaként az 1930-as években a család 5 holdas gyümölcsösét újította fel. 8 Szóbeli emlékezet alapján 1930-as években Piroska János polgármestersége alatt a város hullámtéri földjén, három különböző helyen ültettek gyümölcsfákat (szilvát, cseresznyét és vegyesen). Ezek az 1970-es években pusztultak ki. A két világháború között a Kisrétben, a Nagyréten és a Mámai-réten gyakoriak voltak az 1-3 holdas gyümölcsösök.

59 Dicsövári István tanyája köré telepített, több hold körtését tulajdonosa haláláig, a 21. század elejéig gondozta. 1945 után előfordult, hogy a téeszek, állami gazdaságok létrehozásakor földtulajdonukhoz ragaszkodók cserébe hullámtéri földet kaptak. Például Csépai János az Ellés-parton így használt földet 2-3 évig. Szőlő és gyümölcs termett rajta. Ha a Tisza áradt, a Nagyrétben a gáttól a földterületig vezető utat csak csónakkal lehetett megtenni. Ehhez a közeli tanya gazdája adta kölcsön a csónakját. Szüretkor - ilyenkor a Tisza általában alacsony vízállású - lovas kocsival is meg lehetett közelíteni. Nyáron a városból a Tiszán, a fahídon vagy kompon átkelve, a gáton belül, a part közelében földúton lehetett eljutni az ellés-parti földre. Ezt az utat még az 1980-as években is használták, autóval jártak rajta. Csépai Jánosné Atkári Anna (sz. 1924) így emlékezett az ellésparti föld használatára 1986-ban, amikor a tiszai ártér egy részét jelen sorok írójával bejárták. Ekkor néhány elvadult gyümölcsfa és szőlőtőke őrizte a hajdani művelés nyomát. Pintér János (sz. 1932.) apja a mámai kompnál fekvő, 1 hold ártéri földjén 1960ig kukoricát, búzát és babot termelt. 1935-ben, amikor akkora jégverés volt a határban, hogy mindent elpusztított, csak az ártéri földön termett búzája. (A többi gazda is hasonló helyzetbe került.) A fiú 1948-ban írt naplójában említi, hogy augusztus másodikán az ártéren a harmadosuk felszedte a babot, majd szeptember 21-én kukoricát törni mentek ki.

60 Tehát a háború utáni években még művelték ezt a földjüket. A Nagyrétben, a Kis-, később Holt-Tisza partján szőlőskertek, gyümölcsösök díszlettek. (Ennek a 20-21. század fordulóján is maradt nyoma, illetve ültettek új gyümölcsösöket.) Párkányi István (sz. 1912) szerint többeknek volt 5-7 holdnyi ilyen 57 Bellon 2003. 126. 58 Szűcs J. 1995.60-61. 59 Nagy 2000. 48-49. 6(1 Pintér 1948.