A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Szűcs Judit: Ártéri és hullámtéri haszonvételek, gazdálkodás Csongrád határában

volt adatközlőm nagyapja, Forgó G. László - csak azt tudták, hogy mekkora területük van.

40 Akkor még rideg jószágtartás volt. Tavasszal, mikor levonult az ár, a gazda a jószágát „beverte a legelőre, mocsárba". Mindenki ott legeltetett, ahol akart. Ha feljött a víz, a jószágot hazahajtotta. Az egyik gazda hat anyakocáját meg egy apaállatát „beverték a rétbe". Ott „dúrtak", legeltek a mocsárba. Akkor párosodtak, mikor akartak, apaállat volt. „Lemalacoltak", az anyakocák nevelték őket. Ha nem jött ki a víz, csak télen hajtották haza őket. A hat anyakoca hatvan-hetven malacot is hozott. Az anyakocáról megismerték, hogy melyik falka kinek a tulajdona. Előfordult, hogy tavasszal, mikor kiverték a disznót, kiáradt a Tisza. Csak a Várhát, az Ellés-part meg a Lóger-hát látszott ki Mikor hazajöttek a tanyáról, látták, hogy a Tisza kiáradt. [Akkor tanyaföldek csak a Tiszától távolabbi határrészen, a kiskunfélegyházi út mentén voltak.] A disznók már bent voltak a rétben. Az érintett gazdák a Bel(ső)városba, fogadtak egy halászt, hogy segítsen kihozni a vemhes disznókat. Csónakon bementek Ellésre, de ott nem találták. Utána mentek a Várhátra, be a rétre. Ott megtalálták mind a hetet. Bele hajtották a hét disznót a vízbe. Először a kan disznó, utána a vemhes anyakocák úsztak a vízi jármű után. Áthajtották a vízen a disznókat. Egy héten belül lefialtak. Ezek bakony sertések voltak. Adatközlőm szerint apja még az 1910-es években, évtizedekkel a lecsapolás után is tartott ilyen fajtát. Ez az adat azt jelzi, hogy a kiszáradó réteken fokozatosan tértek át a réti állattartásról az istállózó állattartásra. Az alom elsődleges jelentése „nagyobb állatok istállóbeli pihenő- vagy fekvőhelyéül leterített szalma".

41 Az -alom utótagú nagyréti földrajzi nevek helyi források szerint Csongrádon az ártéri rideg állattartás nyomát őrzik. Tari László 1936-ban végzett földrajzi név gyűjtésében írja, hogy Maszlag János, halász szerint a nagyréti földrajzi nevek közül a Disznó-alom, Sertés-alom a télen legeltetett állatok szállását jelentette. Idősebb Ornyik Sándor magyarázatában a disznó-alom jelentése 'mikor lefialt a disznó, akkor az egy alom. A testvérek egy álombéliek.' (A helyi adatokat az általánosítás szándéka nélkül közlöm.) A hajdani árterek földjét az ott termett takarmánnyal jellemezték.

42 1912-ben született adatközlőmet, Vajda Józsefet idézve azt feltételezhetjük, hogy a lecsapolt ártér, puszta és a művelés alá fogott réti föld az ármentesítés után egy ideig megőrizte korábbi tulajdonságait: Bokroson nagyon jó széna termett, tehénnek is, lónak is jó volt. Anyaszéna az első kaszálás, sarjú a második. Az ártér savanyú szénát adott. Ezzel a szénával a teheneket etették. A Kilences meg a Nagyrét tiszai hordalék, a Kilences földje fekete, mint a szurok, a Nagyrét sárga. A Nagyrét, Kisrét meg a Kilences lucernát adott. Volt olyan gazda, hogy nyolc-tíz holdat hagyott takarmány termesztésére. A lucernát ledarálva eladták. " Korpával, kukoricával a saját állataikat etették. A Tisza-mentén az ártereken, zöldár után a földek hasznosítására vetették másodvetésként a rövid tenyészidejű kölest.

43 Csongrádi szóbeli adat a 20. század első feléből igazolja termesztését. A Beesőben [Bokrosnál a Tisza ártere], ott termeltünk A teljes terület 2600 hektár volt. 41 Szabadfalvi 1977.96. 42 Paládi-Kovács 2001. 240-243. 43

Bellon 1981. 233-258.