A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Szűcs Judit: Ártéri és hullámtéri haszonvételek, gazdálkodás Csongrád határában

egyezkedés után csongrádiaknak végül sikerült 8000 forinton kibérelni a földesúri haszonvételeket.

6 Az uradalom a 18. században külterjes állattartást folytatott. A 19. század elején a ló- és szarvasmarha-tenyésztés háttérbe szorult, nagyobb jelentőségű lett a juhtenyésztés.

7 A változásban a kereslet-kínálat módosulása mellett a tenyésztett fajták igénye is szerepet játszhatott. A 1786-1789 közötti, II. József-kori kataszteri fölmérésben a kaszálók, legelők és rétek részletesen, jelentőségükhöz mérten szerepelnek. Több területet viszont nem számítottak a hasznosíthatók közé. Ilyenek voltak: 1 szénás, 1 nádas kert, 1 libalegelő, Bökény nevű vízállásos terület. Ugyanígy jártak el a vízállásos helyek - erek, tavak, utak - számbavételekor. Kis-Bokros és Nagy- Bokros nevű, többnyire vízzel borított szikes legelőjét a község használta, itt holdanként 1 mázsa szénát jegyeznek föl.

8 (Az 1940-es évek elején, a szabályozás után fél évszázaddal, magas vízállás alkalmával itt vízben kaszálták a füvet. Ez az ármentesítés előtt megszokott lehetett.) A csongrádi tájhoz tartozó Felgyő egy 18. századi leírás szerint: „Szabad puszta Csongrád Vármegyében. Lakosai katolikusok, fekszik a Tisza mellett, mocsáros helyen. Határja jó termékenységű." A vízjárta táj közeli részének leírása ugyanabban a forrásban: „Vidratorok tava, ered Csongrádon fél mérfölddel alább, és foly a kecskeméti puszták felé, de iszapos és nádas árkában, nagy áradások idején járhatatlan."

9 A 18. században a szarvasmarhatartás a majorsági gazdálkodás részeként fontos jövedelemforrás volt. Egy 1825. évi feljegyzésben a csongrád-vásárhelyi uradalomhoz tartozó Csongrádon 298 majorsági „Swatzeria-béli" marhát említenek.

10 A Károlyiak felgyői majorjában sertéseket és juhokat is tartottak.

11 Adott időben a juhot és sertést is vízjárásos helyeken, réteken legeltették.

1

" A rétben járó sertéseknek nádból szárnyék, télen a rétből kiszorulva ól épült.

13 A 19. század elején a csongrádiak legelőkért vívott harcának oka, hogy a település határában sok a homokos, szikes és vízjárta legelő. A kövérebb legelőkért az uradalom és az érintett települések, Hódmezővásárhely, Orosháza, Komlós, Szentes és Gyula között folyt a vita. A földesúr a legelőket megnyirbálta, a homokra nyárfákat, szőlőt telepített, melyek után nyolcad dézsmát szedett. A legelő-elkülönítési szerződés adatai szerint Csongrádnak 14 382 hold (6189 ha) legelője maradt. Ebből hasznavehetetlen 4179 hold (1803 ha). Ehhez jött 270 hold Újfalun. A nádló rétek területe 8511 hold (3673 ha) ebből a tavak és az árvizek miatt nem mindig használható 1288 hold (556 ha). Egy telek réti járandósága 13,16 hold (5,7 ha).

1 Az 1830-as években fi Herczeg 1980.75. 7 Herczeg 1980. 126. 8 Kruzslicz 1988. 28-29., 34-35. 9 Tari 1978. 17. Idézi Vályi Andrást 1796. 10 Herczeg 1980. 120. Az uradalmi marhatartásról közölt adatai nem igazán alkalmasak az ártéri gazdálkodás bemutatására. 11 Gőg 1984. 157. 12 Uo. és Szabadfalvi 2001. 746-747; Szűcs S. 1992. 26-34. 13 Szabadfalvi 2001. 759-760; Tari 1978. 21; Gőg 19984.157. 14 Herczeg 1980. 61-127. Kiemelten: 72. 15

Barta L. 1997.21.