A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)
Szűcs Judit: Ártéri és hullámtéri haszonvételek, gazdálkodás Csongrád határában
az uradalom és a lakosok között folyt perek közül több érintette az ártéri gazdálkodást. Ilyen volt a gyümölcsdézsma és a nád helyett zöld gyékény szedetése kapcsán kialakult vita. 16 Az 1846. január l-jével életbe lépett haszonbérleti szerződés tartalmazza a város által elkülönítve használt javadalmakat. Néhány jellemző adat: 1,3 holdas szénás kert 200 forint, 117 holdas, mámai nyárfaerdő 25 740 forint. A közösen használt javadalmak, legelők a már korábban is említett vízjárta Nagy- és Kis-Bokros, a kilencesi legelő, a Tisza túloldalán nádas rét (ma Nagyrét), mindez megközelítőleg 13000 hold. Mindezek mellett az egyes lakosok birtokában lévő területek, a határ több részén fellelhető füzesek az ártéri haszonvételek kockázatos és nem tervezhető lehetőségeit jelentették. (A szőlőtermesztés és a halászat adatait egy másik feldolgozásban elemzem. 17 ) A 19. század első fele az ármentesítés előtti utolsó időszakot jelentette a Tiszaparti települések lakói számára. A statisztikai adatok és a levéltári források arról tanúskodnak, hogy a szántó- és rétgazdálkodásban lehetőséget, megoldást keresők reményei nem válhattak valóra az áradások kiszámíthatatlansága miatt. 18 Váry Gellért (1843-1926) csongrádi születésű paptanár, aki a 19. század közepétől a csongrádi népélet minden (személyesen is megélt, megismert) kérdését érintette, a rétföldek áradásoktól, vízállásoktól függő hasznosításáról is írt. Megállapította, hogy a vízszabályozás „mindig több-több árteret vesz el a Tiszától, az áradások is veszedelmes alakot kezdtek magukra ölteni." 19 Tehát a szabályozás utáni első időszakban a szűk mederbe szorított víz az alsóbb szakaszokon nagy gondot okozott. Az erek: a Vidre-ér, Csukás-ér, Kása-ér, Gát-ér, Búzás-ér, Dada-ér a határ vizét 20 vezették le. A Tisza és mellékfolyói szabályozása" után, a 20. század első felére kialakult szerepükről szóbeli adatok vallanak. A Csukás-érről a közelében élő gazdálkodó mondta el: A mi földünk alatt ment el, belecsatlakozott a Vidrébe. Szélessége változó volt tíz és száz méter között. Tavasszal nehezen mentek le a vizek, jó' beáztatták a legelőket, réteket. (Bárdos Imre László, sz. 1930) Partját legelőként, kaszálóként használták, méhtartásra is alkalmas volt. Ha a Vidre áradt, elvitte az utat. Szörnyű rossz utakon jártunk. - emlékezett Újvári Pálné Máté Anna (sz. 1911). A partjától távolabb élők csak az áradások idején kialakult közlekedési nehézségekre emlékeznek, amelyek közvetlenül érintették őket. Csongrád határában, a Tisza többszörös kanyarulatában a szabályozás előtt és után is fontos volt az átjárás a folyón. A kis határral bíró település lakóit a hasznosítható, művelhető földektől a Tisza kanyargó medre választotta el. Az egykori gázlók helyén átjárókat, réveket, kompokat működtettek, majd hidakat építettek, hogy a földek birtokosai gazdálkodni, termelni tudjanak. 21 Az átkelésben a települést és a Nagyrétet összekötő ún. hajóhíd vagy fahíd játszott jelentős szerepet." lft BartaL. 1997. 24. 17 Barta L. 1997.29-30. 18 Dóka 1982. 277-303. 19 Váry 1974. 108. 20 Hajdú 2002. 3-43 21 Szűcs J. 2005.62-98. 22 Licsicsányi 2002. 45-69.
