A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)
Mód László: Az ifjúsági csoportkultúrák múzeumi reprezentációjának lehetőségei
A magyar néprajzban közel harminc éves múltra tekinthetnek vissza a jelenkutatási törekvések, amelyek a néprajzi muzeológia területén is éreztették hatásukat, habár kiemelkedő eredményekkel nem számolhattunk. 7 A svéd példa az utóbbi években Magyarországon is követőkre talált, hiszen Fejős Zoltán vezetésével a Néprajzi Múzeum is igyekszik felvállalni ezt. 8 Az ún. MaDok-program (ma dokumentálása mozaikszóból) a kortárs kulturális és társadalmi jelenségek elsősorban muzeológiai eszközökkel történő megközelítésére kialakított nyilvántartási és információs rendszer, amelyet érdeklődő szakemberek, egyetemi hallgatók és oktatók tölthetnek meg tartalommal. Az együttműködés hálózati jellegű, ezért nincs szükség a jelenkorra specializálódó múzeum létrehozására. A jelenkutatás tehát egyike a mai komplex vállalkozásoknak, amely nemcsak arról szól, hogy a múzeum figyelmét kiterjesszük az időskála mentén a jelen felé, hanem napjaink kulturális és életviteli produktumait mai szempontok alapján gyűjtsük és dokumentáljuk. Ez az elv azért lehet fontos, mivel így a jelent nem a múlt kategóriáival szemléljük. A szubkultúra fogalma, megközelítési lehetőségek Az ifjúsági szubkultúrák az utóbbi évtizedekben egyre inkább az érdeklődés középpontjába kerültek, ami főként azzal magyarázható, hogy meglehetősen feltűnőek, tevékenységük nem igazán illeszkedik a hétköznapi ember világába. 10 Az első ifjúsági csoportkultúrák az 1950-es évek elején, a háború utáni Angliában jöttek létre, majd az 1960-as és az 1970-es években újabb és újabb közösségek tűntek fel. E sajátos társadalmi jelenséget vizsgáló nemzetközi szakirodalomban három irányzat különíthető el. A klasszikus megközelítés az 1950-es években érte el a csúcspontját, és főként amerikai eredményeket vonultatott föl. Ezek az elképzelések meglehetősen determinisztikusak voltak, normatív konfliktusokat feltételeztek, amelyek végzetszerűen sodorták a passzív résztvevőket az adott közösségbe. A kutatások új hulláma Angliában bontakozott ki, amely nem a szubkultúrák létrejöttének, kialakulásának okait kereste, hanem elsősorban az érdekelte, hogy miképp szerveződnek a szubkulturális viselkedéshez társuló jelentések. A tagok nem lázadókként jelennek meg, hanem olyan személyekként, akik a középosztályétól eltérő értékeket vallanak. A klasszikus megközelítéssel szemben a fiatalok nem a társadalmi folyamatok passzív elszenvedői, hanem saját másságukat megőrző aktív döntéshozók. A birminghami Kortárs Kritikai Kultúrakutatási Központot (Centre for Contemporary Cultural Studies) Richard Hoggart hozta létre 1964-ben azzal a céllal, hogy egy úttörőnek számító, interdiszciplináris képzést nyújtó, illetve kutatásokat folytató intézmény jöjjön létre. A szubkultúrák külső megjelenési formáját szemiotikai elemzésnek vetették alá, és az így előállított jelentéseket a társadalmi struktúrában bekövetkező változásokra, valamint az azokat kísérő feszültségekre vonatkozó üzenetként értel7 Fejős Zoltán 2003/c 9-24. 8 Fejős Zoltán 2003/a 115-132. 9 Ébli Gábor 2005. 18. 10 Rácz József 1992. 97-108., Widdicombe. Sue-Woffitt, Robbin 1995.7., Szapu Magda 2002. 11 Widdicombe, Sue-Woffitt, Robbin 1995. 8-13.
