A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Mód László: Az ifjúsági csoportkultúrák múzeumi reprezentációjának lehetőségei

világi rítus résztvevőivé válnak, melynek során megtapasztalhatják a felkínált értékeket, átélhető élményként sajátíthatják el azokat. Elemzésének, eszmefuttatásának konkrét példája a 2000-ben megrendezett Időképek című kiállítás, amely megfelelően modellálta a Néprajzi Múzeum stratégiai lépéseit és tevékenységi körét. Tanulmányomban arra teszek kísérletet, hogy egy magyarországi, vidéki múzeum példáján keresztül bemutassam a magángyűjteményekből, ezen belül is egy speciális tárgy- és dokumentum-együttesből rendezett időszaki kiállítások tanulságait, tapasztalatait. A két tárlat igazából csak ürügyként szolgál arra nézve, hogy a kortárs tárgyi kultúra múzeumi reprezentációja és integrációja során felmerülő problémákról szóljak, amelyek a néprajzi muzeológia szemszögéből a jövőben megkerülhetetlenné válnak. A muzealizáció fogalmát felhasználva elemzésem elsősorban az ifjúsági szubkultúrák múzeumi dokumentálásának a lehetőségeit érinti, amely a tárgyak értelmezésén alapul, jóllehet más megközelítési szempontokat is alkalmazhatunk akkor, amikor meg akarjuk érteni e kulturális jelenséget. Megpróbálok választ adni arra a kérdésre is, hogy a szentesi ifjúsági szubkultúrák miképpen mutathatók be időszaki kiállítások segítségével egy olyan intézményben, amely alapvetően hagyományosnak mondható gyűjteményfejlesztési és kiállítási koncepcióval rendelkezik? Az elemzés során igyekeztem felhasználni a gyűjtővel készített interjú anyagát, a tárlatokról napvilágot látott újságcikkeket, valamint a múzeumi vendégkönyvekben olvasható reflexiókat, amelyek a személyes benyomásokon kívül segíthetnek dokumentálni a motivációkat és a látogatók értelmezéseit. A jelenkutatás és a néprajzi muzeológia Az elmúlt néhány évtized folyamán egyre inkább fokozódó igény mutatkozik a múzeumi színtéren a jelenkor tárgyi kultúrájának dokumentálása iránt, amely új távlatokat nyithat a gyűjtemények előtt, és új típusú feladatokat jelölhet ki az intézmények számára. Svédországból indult útjára az 1970-es évek elején az a később világszerte ismertté vált kezdeményezés, amely a SamDok (Samtidsdokumentation - a jelenkor dokumentációja) nevet viseli. A jelenkutatáson, valamint a múzeumok közötti együttműködésen alapuló program azt hangoztatja, hogy a társadalmi jelenségeket a jelenben, a maguk funkcionális egészében kell megragadni.

5 Eleinte a munkavégzésből indultak ki, és annak körülményeit, vonásait kívánták foglalkozási ágak szerint feltárni, a hangsúly később a fogyasztásra helyeződött, és önálló programként kezdték vizsgálni az autó szerepét és szimbolikus jelentéseit. A SamDok-on belül két irányzat kristályosodott ki, amelyek közül az egyik a gyártókkal és az importőrökkel kialakított szisztematikus vásárlási gyakorlat bevezetését célozta meg, lehetőséget teremtve ezzel az esetleges hiányosságok kiküszöbölésére. A másik technika elsősorban a különböző társadalmi csoportokra összpontosított, a tárgyakhoz kapcsolódó ideák és értékek dokumentálására helyezte a hangsúlyt.

6 4 Fejős Zoltán 2003/b. 155-172. 5 Szabó Mátyás 2003. 106-108. 6 Fejős Zoltán 2003/b.