A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Mód László: Az ifjúsági csoportkultúrák múzeumi reprezentációjának lehetőségei

Az ifjúsági csoportkultúrák múzeumi reprezentációjának lehetőségei MÓD LÁSZLÓ (Koszta József Múzeum, Szentes) A Móra Ferenc Múzeum néprajzi évkönyve 2003 óta közöl olyan írásokat, tanulmányokat, amelyek egy-egy időszaki vagy állandó tárlatot mutatnak be, illetve elemeznek különböző szempontok és módszertani megközelítések segítségével. Szűcs Judit 2003-ban az előző évben megnyílt, a szerző által rendezett állandó néprajzi kiállítás leírására vállalkozott, amely Csongrád népéletét dolgozta fel.

1 Az előzmények áttekintése mellett röviden ismerteti a tárlat létrejöttének körülményeit, majd a látogató által bejárt útvonalat követve közli a forgatókönyvet, amely a kiállított tárgyak adatait (leltári szám, méret), elnevezéseit, a kiállítási szövegeket és a felhasznált installációs eszközök bemutatását tartalmazza. N. Szabó Magdolna 2005-ben megjelent tanulmányában a Bálint Sándor születési centenáriuma alkalmából rendezett időszaki kiállításról és a gyűjteményről értekezett.

2 A szerző által rendezett, A legszögedibb szögedi című tárlat jelentette a hagyaték számára a legteljesebb nyilvános bemutatkozást szemben a korábbi, kisebb évfordulós megemlékezésekkel, amelyek a gazdag tárgyegyüttesnek csak egy-egy szeletét villantották fel.

3 A kiállítás leírását tartalmazó fejezet a koncepció felvázolása mellett kiemeli az egyes tárgyakat és tárgycsoportokat, illetve a felhasznált installációs eszközöket is. Egy-egy tárlat bemutatásának sajnálatos módon idehaza még nem alakultak ki azok a formái, amelyek lehetővé tennék a róluk folytatott tudományos párbeszédet. Az ilyen típusú írások zöme rendszerint a tényközlésre szorítkozik, jóllehet napjainkban már itt-ott felbukkannak kritikai hangvételű beszámolók is, amelyek felhívják a figyelmet arra, hogy a témaválasztás és a felépítés nem tekinthető semlegesnek. A bevezető sorokban említett tanulmányokat jelen elemzéshez hasonlóan olyan muzeológusok készítették, akik a saját maguk által rendezett kiállításokat igyekeztek bemutatni e sajátos nézőpont minden előnyével és hátrányával. Számunkra, akik néprajzi tárlatok rendezésével foglalkozunk, nem különösebben nehéz feladat arról beszélni, hogy mit is szeretnénk vagy szerettünk volna kifejezni, sokkal bonyolultabb azonban kívülállóként szemlélni a tárlat létrehozásának folyamatát. A kiállítások leírására példaként szolgálhat Fejős Zoltán tanulmánya, amely igyekszik bevonni az elemzésbe az Arnold van Gennep által kidolgozott átmeneti rítus koncepciót. A szerző leszögezi, hogy a látogatók a múzeumokban megszabott rituális útvonalat járnak be, egy olyan 1 Szűcs Judit 2003. 247-287. 2 N. Szabó Magdolna 2005. 7-23. 1 A tanulmányom bevezető soraiban említett írások is jelzik az igényt arra vonatkozóan, hogy a kiállításokról szóló beszámolók, kritikai észrevételek a múzeumi diskurzus szerves részévé váljanak. Egyet kell értenünk Fejős Zoltán azon megállapításával, miszerint a muzeológia idehaza elsősorban gyakorlati és technikai kérdésekre koncentrál, az intézményekről megfogalmazott elméleti ismeretek rendszerint a múzeumok belső életétől független közegben születnek meg. Fejős Zoltán 2003/b. 8-9.