A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Banner János: Szeged tárgyi néprajza Tömörkény munkáiban

kötik, a kormányos a kormányhoz áll, a többi hajóslegények pedig evezővel tolják a sekély vízben a hajót.

205 A hajó felfelé vontatásának másik módja a gugorázás. „Ez olyan munka, hogy két macskával kell dolgozni. Már hogy vasmacskával. Az egyik macska tartja a hajót. A másikat hosszú kötélre eresztve ladikra teszik, s eveznek vele fölfelé, ameddig a kötél engedi. Akkor kivetik a vízbe, s otthagyják. Visszamennek a hajóra, vivén a vasmacska kötelét magukkal. A kötelet felkötik a gugorára, a végénél fogva. A gugora vastag farúd, a hajó elején egyenesen áll. Két lyuk van rajta keresztbe, vagy hat lyuk. Ezekbe kemény rudat dugnak, most fölhúzzák az egyik horgonyt, amellyel a hajó le volt macskázva [...] az emberek melle nekifeszül a gugorarúdnak, s [...] a kötél segítségével fölcsavarják magukat is, a hajót is addig a másik vasmacskáig, amit a ladikból kivetettek."

206 De akik téli időben a vízre mennek, azokat igen gyakran ott éri a legnagyobb ítéletidő. Ilyenkor, hajó messze vannak a parttól, nagyon nehéz a kijuttatás. Csónakkal nem ajánlatos megpróbálni, mert a zajló jégtáblák összeroppantják a csónakot. Ilyenkor egyetlen segítség a körte. A körte egy alkalmas fakolonc, ami vékony zsinegre van kötve. Ezt kidobják a parton álló és segíteni akaró embereknek. Ehhez a vékony zsineghez van kötve az a vastag kötél, melynek segítségével a hajósok is elhagyhatják a hajót. Télen azonban nagyon erős ember tudja csak kidobni a körtét, mert a zsinege megfagy, és csak nehezen húzódik a kötél után.

207 Milyen eszközök találhatók a hajón? Elsősorban kötelek, láncok a kikötéshez. Azután evező, amivel sekély vízben szintén lehet boldogulni. Továbbá csáklyák, melyekkel a vízbe esett embert szokták kimenteni. Ott van a járódeszka 08 is, amit szintén a hajó kikötésénél vesznek használatba. De hajósembernek érteni[e] kell a szekereihez is,

209 mert rögtön meglátszik, hogy hozzáértő ember kezében van-e. A hajók oldalán, különösen a búzás hajókén, található a vasból készült iszkába.

2]0 De ez már nagyon régi dolog, ma nem igen lehet látni. Hajó vételénél figyelembe kell venni, hogy milyen fából készült a hajó, továbbá, hogy milyen a vasalása. Mert vannak, akik összeszedik a piacon az ócskavasat, azzal vasalják meg a hajót, azután befestik vaslakkal fényesre, hogy újnak lássék. 11 A parti munkások közül legnehezebb foglalkozása a zsákolóknak van. Hatalmas atléta termetű emberek ezek, akiknek a karjából meg a lábuk vastaghúsából úgy áll ki az izom, mint a hajókötél. Mindenféle árukat raknak ki és hordanak be a hajóba. Ha elvégezték a munkájukat, letelepednek a parti kocsmában. A homokszállító hajókból kihordott homokot külön emberek rakják formás 213 garmadákban. Ezeknek a neve figuracsináló. ' Ne gondoljuk, hogy minden homok egyforma. „Van homok, melyekből téglát préselnek, de az másra nem való. Van ismét homok, mely jó a mély telket föltölteni, de másra szintén nem alkalmas. Ismét van finomabb homok, mely jó az építkezésnél, a házfalak külső vakolására. Ellenben a belső házfalak, mármint a szobák falainak a vakolására csak a marosi legeslegfinomabb kavicsos homok a jó, s ezt nem adják ingyen."

214 Ehhez a társasághoz apró gyerekek, lányok is tartoznak. Ezek a „kis öreg lelkek", már ismerik a parti munkás szomorú életét. Ők is tagjai a bokornak. A bokor feje a kaparás, nála van a pénz, ő alkuszik meg a gazdával a homok kihordásáról, s ő méri meg a kihordott homokot, hogy mennyi. Munka után a kocsmába jönnek, itt