A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Banner János: Szeged tárgyi néprajza Tömörkény munkáiban

szoktak f-formában lenni, csak hogy kisebbek." Nem más hangszer ez, mint a régi lirának egy fajtája, a lant, melyet valamikor tekerőlantnak neveztek.

168 Hasonlóan felkapott eszköz a bőrduda. Ennek egyik részét, az úgynevezett bört a hóna alatt tartja, aki játszik rajta, szabadon lévő kezével pedig a síplyukakon játszik az ujjával.

169 Ha az ember vásárra megy, ott nemigen intézi el rövid idő alatt a dolgát. Hosszú idő alatt pedig igencsak megéhezik mindenki. Hogy a jó hazain kívül egy kis meleg ételt is ehessen az ember, rá pedig egy kis bort is ihasson, el kell mennie a duttyánba. Itt mérik a bort, sört, s itt sütik a finom cigánypecsenyét, melynek messze terjedő finom illata a duttyán legjobb cégére.

170 Nézzünk meg egy ilyen duttyánt közelebbről: „A két végén van két nagy karó egyenesen, mert a földbe ásattak. Azokra más karók keresztben következnek, és minderre ponyva terül. Vászonból való sátorponyva ez, ami ugyan nyáron éppen nem fogja a nap melegét, de télen legalább beereszti a jó friss hideg levegőt. Alattok pedig asztalok vannak, továbbá földbe vert cövekeken a lócák, az egész készség olyan, hogy fél óra alatt kocsira lehet hányni és szaladni vele máshova [...] Ez a duttyán. Ez valami rácfajta szó, [Arab eredetű, török, szerb, horvát közvetítéssel a szegedi szókincsbe került jövevém/. (A szerk.)] azelőtt csak csilsátornak nevezték, aminthogy nem is más, mint sátor." Aki ide betér, rendszerint kisfiúst rendel, ha enni is akar, nemcsak áldomást inni. Vízenjárók A vásáron még a vízenjárók is megjelennek néha, pedig az ő igazi életük a Tiszán zajlik le. Tavasz felé, mikor a jég már enged, megélénkül a Tisza is. Olyan nagy a különböző hajóféléknek a sokasága rajta, hogy szinte alig tudjuk számba venni, mi minden vízi eszköz látható itt. Itt vannak például a tutajos oláhok. Olyan az ő lakásuk, a tutaj, hogy nincs benne egy darab szeg, egyetlen pánt sem. Mindezeket a gúzs pótolja. Rendszerint csak magukat hozzák. Ha leérnek, a tutajt szétszedik, eladják, azután hazamennek, s kezdik az egészet elölről. Van úgy, hogy otthon készített seprőt is hoznak, vagy almát, ezeket lent eladják. Megesik az is, hogy a pénzt a jó alföldi korcsmákban mind elköltik, s olyan szegényen mennek haza, ahogy jöttek.

17 Ha több tutajt egybekapcsolnak, ennek láp a. neve. Az egészre felügyel a lápgazda, akinek lakása a középső tutajon van.

173 Innen tartja szemmel az egész szállítmányt. Ma azonban már inkább a tutaj név járja, de szegedi hajósemberek ennek is megtalálták a csúfnevét, vízitekenyőnek, lepénynek

114 nevezik. Van itt mindenféle, kisebb-nagyobb vízi alkalmatosság. Dereglyék, luntrák, meg a különféle hajók: bőgőshajók, [Az eredetiben böggös. A Szegedi szótár ejtésváltozatként így is közli. (A szerk.)] búzáshajók,

115 kotrók.

116 A bornyúszájú hajókat

]11

kiölték a bőgőshajók, ezek helyett pedig ma a slepp járja. Továbbá feltűnik olykor itt, Szeged környékén is a könnyű járású marosi burcsella.

]lg De nézzünk meg közelebbről egy búzáshajót. Oláhország felé igyekezett, de az időjárás megállította útjában, s most szelet heverni kijött ide a partra. A szállítandó búza a hajó belsejében van. A hajó tetején két kiemelkedő faépítmény látható. Az egyik a csárda,

119 a kormányos lakása, a másik a bas

m ahol a hajóslegények laknak. A csárda oldalán létra vezet fel, úgynevezett saroglya.

m Ezen át jutunk fel a csárda tetejére. Ennek neve domentátum. ~ Innen nyúlik le a vízbe a kormányrúd, más né-