A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Banner János: Szeged tárgyi néprajza Tömörkény munkáiban

ven timonrúd,

183 és innen irányítja a kormányos az egész hajót. A hajóorr hegyében a &ó'ggó'

184

mellett van a vasmacska a felhúzógéppel. Deréknyi vastagságú, derékig érő oszlop is található itt, ez a gugora.

m Ennek segítségével vontatják fölfelé víz ellen a hajókat. Továbbá a hajó szélén is vastag fatönkök

186 találhatók, ezekhez szokták kötni a kikötésnél használt köteleket. Hajósember második otthona a parti korcsma. Ha kiköt, s kijön a partra, igencsak valami városszéli bormérésbe tekint be. Ezek a városszéli bormérések egyszerű helyek. Van úgy is, hogy város szélén lakó emberek az egyik szobájukat bormérönek rendezik be. Itt azután csak az ismerőseiknek mérnek bort, s este 8-ig, 9-ig azok is rendszerint hazamennek. Tiszta, rendes helyek ezek, barátságos zöld asztalokkal. A söntésen tiszta poharak, üvegek, a boroskancsó fehér kendővel letakarva. A falakat a magyar királyok képei díszítik.

187 Ha sokan összeverődnek, rendszerint megoszlik a társaság. Külön asztalnál ülnek a halászok, ismét külön a baggerosok, [Baggeros - bágeros: kotróhajón dolgozó hajós. (A szerk.)! hajósoké Megint más az úgynevezett parti kocsma. Cégére nincs, aki ismeri, úgy is idetalál. Néha úgyis annyi benne a vendég, hogy alig győzik őket ellátni. Délelőtt rendszerint a rácok lepik el. Ezek sok bort isznak, úgyhogy a korcsmáros kénytelen lemenni a pincébe, nem elég nekik annyi bor, amennyi fent van. - Délben egész más a kocsma képe. Ilyenkor a hajósok és a parti munkások jönnek. Ezek szegényebb emberek, nincs pénzük annyi italra, mint a rácoknak. - Délután egy kis szünet áll be, ilyenkor kevés a vendég, csak néha téved be egy-egy utas. - Lassan eljön az este is. Meg kell gyújtani a lámpát, ami meglehetősen régi jószág, a kalapja is csorba már. Ilyenkor jönnek rendszerint a zsákolok. Ezek végzik a vízparton a legnehezebb munkát. Meg is látszik rajtuk. Hatalmas, erős emberek. Némely sarokban kártyáznak. Nem sokára kiürül a kocsma, csak azok maradnak, akiknek nincs hova menniök. Ezek végignyújtóznak subájukban a padon, vagy csak úgy két könyökükre teszik a fejüket, s elalszanak. A kocsmáros bezárja az ajtót, a lámpát leoltja, csak a füstölgő olajmécses ég, a söntés sarkában. O maga a söntés mögé fekszik, deszkából való ágyra, melyen párna is, takaró is van. így alusznak virradatig.

189 A vízből élő ember öltözete nagyjából megegyezik a többi szegény emberével. Lábbelijük a csizma, melyen úgy jut kifejezésre mesterségük, hogy jó vastagon bekenik halzsírral.

190 Subája is van a hajósembernek, de nemigen használja, inkább csak alszik benne.

191 Nappal nem alkalmas neki, mert nem tud benne eléggé mozogni. Az ő munkájához pedig fürgeség szükséges. Könnyen el is csúszna ebben a nehéz ruhadarabban, és beesne a korlát nélküli hajóról a vízbe. Ezek a nehéz ruhadarabok pedig hamar elmerülnének vele együtt, hiába csákányoznának utána. Különös ismertetőjele a hajósnak a lefelé lógó harcsabajusz.

192 Vízenjáró emberekről lévén szó, természetes, hogy táplálkozásuk legfőbb eleme a hal. Amint a gulyásember leggyakrabban tejfélét, úgy a vízből élő ember leggyakrabban halat eszik. Laikus ember nem nagyon ismeri a halfajtákat. Tudja, hogy van harcsa, potyka, kecsege, mert ebből a háromból szokták a halpaprikást készíteni. Legfeljebb még a durbincsot meg a keszeget ismeri, de ennél tovább már nem terjed a tudománya. „Pedig vannak még a vizecskében [A vizecske a szegedi ember száján a