A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Kondorosy Szabolcs: A szegedi vár pipái 1

kolás (Szl41) is feltűnik. Az ismert kémények többségén a domború vonalak gazdag ornamentikája a kéményre is kiterjed (Szl36, Szl37, Szl39, Szl40), s az Szl36-é nagyon közeli egy Budán előkerült, 18. század első felére keltezhető példányéhoz.

46 A tőke mentén és a nyak alján a varratvonalban olykor fogaskeréknyom (Szl35) vagy karcolt vonalak (Szl36) Az M2A típus

47 eredetére utal a Szl35, melynek hosszú, egyenes nyaka, félgömbös csészéje és fogaskerék vonalai, sőt, méretei is megegyeznek az Ml típuséival, de domború vonaldíszei már idekötik. A típuscsoport későbbi formája az M2B típus, melynek elsőként hatszögletesre nyomott (ebből négy oldal látszik) csészéje alakul ki (Szl39), amit a nyakgyürü ferde rovátkolása követ. Ezzel párhuzamosan csökken nyak-fej nyílásszög, radikálisan megrövidül a nyak, némileg kisebb lesz a nyakgyürü. E fejlődés végét a kémény magasodása és rajta plasztikus vonalak helyett a bekarcolt díszítés jelentik. A Szl41 példány e vonásaival, akárcsak ferdén szeldelt nyakgyűrűjével és annak párkányával már világosan a hengerfejű pipák (M3 típuscsoport) felé mutat. Az M2A típus a 18. századra tehető, első felében már létezik. Keltezését az Ml típustól való származáson és a budai párhuzamon kívül a már említett E szelvény 5. rétegének 1, a Vártemplom 4. rétegének 2 pipája erősíti meg. Az M2B típus létezése valószínűleg átlépi a 18-19. század határát (a Szl39 a Vártemplom 4. rétegéből, a Szl41 a D szelvény 19. századi feltöltésből származik). Előfordulása eddig Egerből, Ónodról, Váradról, Füzérről, Szepesvárról, Polgárról, Budáról, Körmendről, Bonyhádról, Sárospatakról ismeretes/* E típusok díszítésüknél fogva kivételes alkalmat nyújtanak nagy anyagra támaszkodó részletes vizsgálatoknál azonos modellből származó példányok azonosítására, hisz kézzel kétszer ugyanolyan minta nem készülhetett. Más típusoknál ilyen feltételezés kevesebb bizonyossággal bíró formai és méretbeni azonosságra hagyatkozhat. M3 (hengerfejü) típuscsoport (9 db, Szl42-Szl50)

49

. A hengerfejü pipáknál csésze már nincs, megszűnik a fej kettős tagolása. A kerek, ferdén rovátkolt, turbánszerű nyakgyürü vei induló rövid nyak tőkében végződik a fej alatt. A tőkét ritkán fogaskerék vagy karcolt vonal övezheti, a nyak többnyire karcolással kiemelt/elkülönített párkányt visel a nyakgyürü alatt. A hengeres fej alsó záródása alapján két típus van: félgömbszerű (Szl42-Szl44), ill. a hengerpalásttal élet alkotó, enyhén domború felülettel zárt formák (Szl45-Szl50). A félgömbös zárású típus (M3A) fején ezen anyagban utólagos díszítésként függőleges árkolások dominálnak, melyeket alul bepecsételt ívek, pontok zárnak le. A ferde rovátkolás az egész nyakgyürüre kiterjed (Szl42, Szl44). A Szl42 űrmérete 15,9 ml. Egy példányát az E szelvény 5. rétegében találták (18. század első fele). 4fi Tomka G. 2000b. 129. 5g/5. A nyak mintázata jobban eltér. "

7

Eger: Kovács B. 1963. 248. 1. és 2., IV. t. 1-2. 4H Eger: Id. előző Íj., továbbá Détshy M.-Kozák K. 1967. 104-105, 27. ábra 1. sor jobb-, 2. sor baloldali példány; Pusztai T. 1999. 1. kép 1., Ónod: Tomka G. 2005. 611,1. tábla 10, 2. tábla 1-4., Várad: Emödi J. 1998b. 1. ábra 1., Emődi J. 1998c. 2. ábra 1. sor jobb. Füzér: Simon Z. 2000. 129, 61. ábra 1., Szepesvár: Vallasek A. 1983. Obr. 7. 2., Polgár és Buda: Tomka G. 2000a. 31-32, Körmend, Bonyhád és Sárospatak: Nagy Z. 2001, 247, XLIV. t. K2, Lev.l, B3. Jy Első leírása: Kovács B. 1963. 250-251, VI. t. 1-10. („magyar típusú pipák III. csoport"). Az itt típusként említett formákra Tomka 2000a. 32, 2.t. 6, 8. utalt.