A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Kondorosy Szabolcs: A szegedi vár pipái 1

Az éllel záródó típus (M3B) példányainak nyakgyűrűje csak szárfelöli felén rovátkolt, a fejet hol az előzőhöz hasonlóan függőleges bekarcolt vonalak és pecsételt ívek (Szl45, Szl46), hol körök díszítik (Szl47). Fogaskerék-vonal futhat a nyak alján, a varratvonalban (Szl45, Szl48). Különlegesnek számít egy pár vonalkával váltakozóan toll vagy fenyőág mintájú pecsétlővel díszített nyakgyűrüs pipa, melynek nyakán alul éles gerinc indul a fejen végig, ami a Sz99-Szl05 pipák jellemzője volt (Szl49). Egy esetben a tőke nem ér a fej pereméig, hanem hirtelen, legömbölyítve csak a fej kétharmadáig (Szl46). Négy példány a D szelvény 19. századi feltöltéséből került elő. Váradról ilyen típus példánya a 19. század első felére keltezhető feltöltésből került elő.

50 Külön típusként, de a tömegpipák közt említendő egy alul kissé domborodó és bordázott fejű darab (Szl51).

51 Korai hazai pipák Az e körbe sorolt darabok egy-egy kisebb, formai jegyeik alapján 18. századi műhely szűkebb területen elterjedt termékei lehetnek: Tulipánfejű pipák (VII. tábla) A gömbölyded csésze és a kihajló kémény egybeolvadásával, a fej tagoltságának megszűnésével alakul ki ez a könnyed vonalú fejforma. A török korban már biztosan ismert, bár ritkább alak virágkorát a 18. században élte.

52 Egy részüknél a nyak tőke nélkül, fokozatosan olvad a felfújt, kigömbölyödő fejbe, és szintén fokozatosan tágul a szárnyílás felé (a Szl53 kerek nyakgyürűjének kezdete ezért nem jelölhető ki). A Szl05 ezek közé is sorolható, bár említett vonásai miatt a "gerinces" pipák közt tárgyaltuk. A test alsó, oldalsó és előoldali felén barokkos inda, levél és egyéb plasztikus díszeket viselnek (Szl52, Szl53). A modellbe mélyített díszítések során a kivételesen finom rajzú Szl52-nél pecsétlőt is használtak (keskeny, nyakvégnél alig szélesebb, szögletes nyakgyürűje alatt, vonallal leválasztva és az indák végén).

53 A Szl53 kerek nyakgyürűje fejének elülső oldalán műhelyjegy látható. Hogy a barokk motívumok köznapivá, divatossá válásának tanúi, a tulipánfejű, indás-leveles pipák széles körben elterjedtek, mutatják egyszerűbb, rusztikus változatai Esztergomból,'

4 melyek, bár egyéni formai vonásokkal, talán épp ezen alaknak (Szl52) hatása alatt születtek. A tulipánfejet máskor tőke karolja. (Szl54-Szl56). A fényes vörös bevonatot viselő, erősebben kigömbölyödő fejű Szl54 tőkéjét fogaskerék-vonal határolja. 12 szögletü nyaka és keskeny, sziromszerüen tagolt nyakgyűrűje nálunk kivételes, de a x

'Emödi J. 1998b. 1. ábra 2. 51 Első leírása „magyar típusú pipák II. csoport"-jaként: Kovács B. 1963. 248-250, V. t. 1-6., majd Tomka G. 2000a. 32, 2.t. 7. 52 Felvetődött már e forma robosztus török pipákból és korai tajtékpipákból való eredeztetése (Tomka G. 2000a. 29). 53 E motívum és a fejforma hozza egy szepesvári, Rákóczi-szabadságharc előtti példánnyal rokonságba (Tomka G. 2000a. 29. 29. Íj.) 54 Kondorosy Sz. 2007. E102, E103.