A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)
Kondorosy Szabolcs: A szegedi vár pipái 1
katlan elhelyezése ellenére műhelyjegy lehet." Világosabb a díszítetlen Sz98 formai kötődése a fenti típusokhoz, melyektől azonban cserépszín anyaga is elkülöníti. Tagolatlan „gerinces" pipák (V. tábla) A hengeres nyak fokozatos bővüléssel, derékszögnél kisebb szögben csatlakozik a felfelé alig táguló, magas fejhez. A fejen a varratvonalban éles gerinc fut a peremig, a fejnek csepp alakú keresztmetszetet adva. A nyakgyürű keresztmetszete négyszögletes. E típus fehér (Sz99-Szl03), egy esetben halvány rózsaszín anyagú (Szl04). Űrméret: 6,8 ml-7,3 (Szl02, Szl00). Itt két altípusa különíthető el: 1. A nyakgyürű alacsony henger, íves átmenettel csatlakozik a nyakhoz, melyen végigfut a gerinc, a fej alján gömbölyded púpot képezve, a fej peremén pedig kimagasodó csúcsot alkotva (Sz99, Szl00). Barnásfehér, félfényes anyagú. 2. A nyakgyűrű alacsony csonkakúp, átmenet nélkül csatlakozik a nyakhoz. A gerinc csak a fej alatt indul (Szl01). Fehér. Egy fej jobboldalán küllős félkör (vagy félig benyomott kör) bélyeg látható, talán a készítő jele (Szl02); e példány fekete márványozó csíkkal ékes. A típusból Szegeden 6 darab ismert. Felbukkan egy-egy példányban Esztergomban, Váradon, Bukarestben, sőt Pomèguesben 35 , de jelentősebb arányban csak egyes bolgár városokban. 36 Legnagyobb darabszáma és sok variánsa alapján Északkelet-Bulgáriából, szűkebben Várnából eredeztethető vagy legalábbis egyik fő műhelye volt itt. Innen sugárszerűen osztott vagy apró körökkel kitöltött kör megjelenésű műhelyjegyek mellett egy esetben arab betűs mesterjegye is ismert. Két ottani példányát fajansszal a 18. századra keltezték, más vélekedés szerint azonban 17. századiak." 7 A több altípust (műhelyt?) képviselő szegedi - és a hazai - példányok még a török időben kerülhettek ide áruként (kis hányaduk esetleg etnikai mozgás révén vagy útiholmiként). E keltezést erősíti a típusnál fellelhető számos hollandi jellegű (nyugatias) vonás (fehéres agyag, vékony, hosszabb nyak, tagolatlan fej, a talán támasztósaroknak megfeleltethető púp), mely a török pipagyártást kezdetben jellemezte. 38 A szegedi példányok származásánál más, feltehetően északkelet-bulgáriai városok is szóba jöhetnek. Egy további szegedi példány (Szl05) e típus morfológiai elemeit hordozza (gerinc, fej balján küllőskerék bélyeg, szögletes nyakgyürű), ami az itteni (a legnagyobb hazai) példányszámból és részarányból következő formai hatásra utalhat, de kigömbölyödő alfele, vastagabb nyaka talán helybeli vonás. A vékonynyakú polírozott-festett és a gerinces pipák bolgár kereskedelmi kapcsolatokra vetnek fényt. Rokon formai elemeik (vékony nyak, tőke hiánya, tagolatlan fej) időben is egymáshoz közelítik ezeket, és nyugati előzményeikre mutatnak. ,4 Más típuson: Stanccva M. 1972. 84. E feltevést támogatja, hogy az egymagában álló benyomat nehezen látható helyen, nem díszítő szerepben áll. 35 Esztergom: Kondorosy Sz. 2007. 4. kép E46: Várad: Doru M. 2002. Pl. LXXXVII, 12 és 13 között; Bukarest: Iona§cu I.-Zirra VI. 1959. LXVIII/17.; Pomègues (Marseille karanténkikötője volt): Gosse 2002, 52, B2-b típus, No. 4. 36 Várna: 24 db és Szófia: 1 db (Stanceva M. 1972. II. típus: 87-88, Fig. 11); Veliko Trnovo: 8 db (Iléeva V. 1975. II. típus: 181, 1.1. 3, 4.); Provadia: 8 db - fogaskerék, rozetta (Haralambieva A. 1986. 143,1.1,. 3 ). 37 18. századra: Stanéeva M. 1972. 88., XVII. századra: Haralambieva A. 1986. 143. 38 Robinson R. W. 1985. 153.
