A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Kondorosy Szabolcs: A szegedi vár pipái 1

Nyakak (V. tábla) A 6 kerek nyakgyürüs nyak közül 4 mázas, 5 előgyürűt visel. A zöld mázas nyak alján kis átlyukasztott fület visel (feltehetően a pipaszárhoz kötözés okán), előgyűrü nélküli nyakgyűrüjén egy sávban modellből eredő ferde bordázás (Szl 06). Egy sárga mázas, tölcséres előgyűrüs nyakgyürün ferde, szirom- vagy levélszerü domború mintázat látható (Szl07), egy másik, fehér nyakgyürűt elmosódó, talán rombuszrácsos háló borít, nagy előgyűrűjén és nyakán fogaskerék mintasor (Szl08). A Szl09 sárga mázas, kissé tölcséres előgyürűt viselő nyakgyűrüjén két, nyakán egy „futókutya"motívumszalag fut. A vörös, előgyűrüs Szl 10 díszítése fogaskerékkel történt a nyakgyűrűn (ferdén), mellette és a nyakon is. Méretei, alakja, sekély árkolás a nyakgyűrű alatt, fogaskerék mintája valószínűvé teszik, hogy a Szl-Sz4-el azonos modellből származik. A Szili egyenes, barna, kissé fényes nyak, párkányos nyakgyürűvel. Fogaskerekezett előgyűrüjét utóbb (talán törése után) javarészt lecsiszolták. 4 nyakgyürü csonkakúp alakú. A Szl 12 kúposán kiszélesedő nyakvége, fogaskerék dísze és fehér anyaga szoros egyezést mutat egy Hódoltság szerte elterjedt, tagolatlan fejformájú típussal" , bár széles gallérja e körben ismeretlen. A Szl 13 kúpos, párkányos nyakgyűrűje tölcséres előgyürűt hord, melyet széles, vékonyfogú kerék nyomsora díszít, kis négyzetfogú kerék vonala pedig a párkány alatt (kétszer) és a tőke mentén és középvonalában. Ezzel azonos modellből származónak látszik a Szl 14 nyakgyürűtöredék. Egy zöldesbarna mázas, kúpos, egyenetlen kidolgozású nyakvéget körbefutó bemetszések tagolnak (Szl 15). Különleges a hosszanti, legömbölyített bordákkal tagolt, szélesedő, sárga mázas nyakvég (Szl 16). Kémények (V. tábla) A kéménytöredékek közt egy kerek dudorokat viselő sárgamázas (Szl 17) és egy feketére égetett fogaskerekes darab ismert (Szl 18). 18. század Magyar tömegpipák (VI. tábla) Élénk cserépvörös, nyers felületű, hengeres kéményű, általánosan elterjedt pipák. Törökkori kontextusban nem fordulnak elő. Kézi formázású mintadarab utáni cserépmodellekben készültek, ami formáik kisebb szabálytalanságát, változékonyságukat okozza. Alapvető formáik: Ml (pontrozettás) típus (16 db, Szl 19—Szl34): Félgömbös csészéjű pipa, lépcsős vállal a szűkebb, hengeres kéményhez. Hengeres nyaka csészeperemig futó tőkében folytatódik. Gombaformájú, kereken induló, kissé szögletesen végződő nyakgyűrűjén, tőkéje és a kémény pereme mentén mindig, ritkábban a tengelyponttól a csésze előoldali pereméig (Szl 19, Szl20) kettős vagy hármas fogaskerekes díszítés, 39 Eger: Kovács B. 1963. 247, II. cs. 2-3., III. t. 9-10.; Várad: Doru M. 2002. 187, Pl. LXXXVI. 2. jobb kép; Esztergom (a típus leírásával): Kondorosy Sz. 2007. E39-E42.; Buda: Gaál A. 2004. 279-280, 54 (ld. 15. Íj.), Palánk: Gaál A. 2004. 279-280, 53, 55.; Nándorfehérvár: Bikic V. 2003. 82; Tip. XII/9.;