A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Kondorosy Szabolcs: A szegedi vár pipái 1

viszont (egyedülálló módon) hiányzik. Ennek nagy mezőn alkalmazott rombikus pecsétlője feltehetően a „pávatoll"-ként emlegetett, szintén mindig felületfedésre használt, 19. századi motívum korai előfutára lehet.

16 Mindezek a fejlődés új irányát jelzik, ahogy a Szl3 tüskepecséteinek váltakozó állásából adódó új mintasor tudatossága. Félgömb vagy félovaloid csészéjű pipák (I—

III. tábla) E formacsoport legnépesebb típuscsoportja a közpipáké (Szl5-Sz35).

17 Sokaságuk mutatja, hogy e pipák a mindennapok tömegcikkei voltak, amit megerősít maszszív felépítésük, soványított anyaguk, díszítetlenségük. Példányai soványított sárgásbarna, vörös, vörösesbarna anyagból készültek. A kerek vagy sokszög keresztmetszetű nyak jellemzően nem visel nyakgyürüt, ehelyett a szárnyílás felé kissé szélesedik, a fej alatt tőkét alkot. Ez eléri vagy megközelíti a félgömb/félovaloid alakú csésze peremét. A csésze jobb vagy bal oldalának peremén kis kerek dudor fordulhat elő. A kémény henger vagy sokszögű hasáb alakú. Szegeden eddig előkerült példányainak többsége (21-ből 15, Szl5-Sz29) külön típusba sorolható. Ennek jellegzetességei a vastag, kör keresztmetszetű, erősen és egyenletesen táguló nyak, végénél egyenes levágással (Szl5-Szl8) vagy enyhe domborulattal (Szl9-Sz27), továbbá a félovaloid csésze hengeres fejjel. A Sz20-nál a csésze vállvonala legömbölyödik, így a csésze az ovaloid felé közelít. A tőke és csésze határa általában lágy átmenet. Ezek alapján ide tartozhat még két ovaloid, hosszirányban megnyúlt csésze (Sz28, Sz29). Előfordul a csésze oldalán kialakított dudor (jobboldalt: Szl6, Sz29, baloldalon: Sz23). A lágy formakezelés (elsimuló élek, testrész-határok) és a mintázás szabályossága alapján e típust késői török formának tarthatjuk. Ezt erősíti az Esztergomból előkerült, e típus holdudvarába sorolható, mühelybélyegzős példány, mely a 17. sz. végére - 18. sz. elejére keltezhető.

19 Több példányon polírozás sávjai láthatók (Szl8, Szl9), mások fénye nem ebből adódik. A Sz28 mélyvörös színével tűnik ki. A Sz30 kis csészetöredéke is talán ide sorolható. Egy példányt díszítettek fogaskerékkel a tőke mentén, középvonalában és a csésze vállán körben (Sz31). Három hétszögletes nyakú pipa is előkerült (Sz32-Sz34), utóbbi Szeged ismeretlen helyéről - ennek kéménye nyolcszögletű, űrmérete 8,3 ml. A Sz33 sajátossága, hogy vállvonala eltűnt, csészéje oldalirányban megnyúlt gömb lett. Egy további darab profilja élbe futó nyakvégével és hosszan lecsapott tőkéjével a „tagolatlan vékonynyakú" pipákat idézi (ld. alább), csészéje jobbfelén bütyök (Sz35). 16 Korintosz és Athén (Várna, Isztambul említésével): Robinson R. W. 1985. 166. Cl 15, Cl 16, A31; Veliko Trnovo: Ilceva V. 1975. 182, IV. típus, T. II. 24. 17 A típus első közlése (Kovács B. 1963. 240-241, 244-245, II. t. 1-2, 5-7) sajnos egy, a fejlődés későbbi fokát jelentő magyar típussal összevonta (melyet itt M1 típusként ismertetünk), emiatt nem használjuk az ottani megnevezést („török típusú pipák II. csoportja"). Az utóbb pontosan elhatárolt típusra (Tomka G. 2000a. 31) új név nem született. Az itt használt megjelölés tömegáru voltára utal. 1S A lágy formakezelés teljes érvényre a 18. században jutó törekvés (Kondorosy Sz. 2007.). 19 Kondorosy Sz. 2007. E29. Palánkról egy példány tartozhat e típushoz (Gaál A. 2004. 268. 23.)