A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Kondorosy Szabolcs: A szegedi vár pipái 1

anyagon, egyedül ezen hiányzik a nyakgyűrü utólagos rácsmintája. Helybeli készítésükre utal az azonos modellből kikerült több darab (annál is inkább, mert ez a hazai török anyagban egy adott helyről még nem fordult elő), a variánsok léte, valamint a mázazás, mely a forrásterületként szóba jövő Balkánon ritkaságszámba megy.

13 A zöld máz a Sz5 laposabb (16?) bordájú csészéje vörös anyagán barnászöldnek hat. Kitűnik egy zöldmázas példány a csésze 11 bordáján futó fogaskerék díszítéssel (minden más mázas pipa csak mintából eredő díszítést visel), nyolcszögletű nyakával és tölcséresen táguló előgyürüjével (Sz6). A nyak és előgyürű ilyen formája archaikus vonásnak tűnik, míg a példány igen rövid és a fejjel erős hegyesszöget bezáró nyaka (45°) a hosszabbodó pipaszárral fellépő újabb jelenség.

14 Ugyancsak a bordák középvonalába mélyül az apró fogú fogaskerék-vonal a Sz7-nél, ilyen fut a tőke mentén és a nyak alsó középvonalában is, itt két félkörös (?) mintasor kíséri. Kicsit szélesebb fogaskerék díszíti az előgyürüt, a nyakgyűrűt (ferdén) és a nyakat. Utóbbi mellett kettős karcolt vonal a gallért imitálja. Inkább fazettált csészéjű forma a Sz8, hegyesen végződő lapjait vékony fogaskerék-vonalak választják el, melyek a nyakon és mihrábsorokkal váltakozva ferdén a nyakgyűrűn is megjelennek. Az előgyürün és a nyakgyűrü alatt széles, vékony fogú fogaskerék benyomatai. Nyakán baloldalt arab betűs mühelybélyegző látható, mellyel azonosat egy Budán előkerült, más típusú pipa visel.

15 Anyagfinomsága, kvalitásos felszínkezelése, enyhén szélesedő előgyürüje megegyezik az előbb említett Sz7 példányéval, ami közös műhelykörre, területre utalhat. Sima gömbölyded csészéjű pipák Ezeknek csészéje minden esetben pecsétlővel díszített a vállon (a legnagyobb átmérő fölött) vagy az egész csészén. A Sz9 vállán két sorban osztott levél alakú, a nyakgyűrüjén rácsozott tüske alakú pecsétlőkkel díszített. A nyakon gallért idéző befüződés. Valószínűleg mesterjegy a szokatlan, kissé púpos nyakán jobboldalt egy elmosódó pontokból és vonalakból(?) álló ovális alakú benyomat. A SzlO vállán „gyertyaláng" pecsétlő ellentétes állású nyomatai kettős sora, alulról kettős vonallal zárva. A kissé táguló kéményen 3 vízszintes borda, fogaskerékvonallal kísérve, ami kettős vonal mellett a tőkét is övezi (űrméret 6,3 ml). Szekfűfejes bepecsételés 4 sora borítja a Szl 1 egész csészéjét, a léccel határolt kémény tövében fogaskerék-vonal fölött apró cseppalakok nyomatai. A példány egyediségét mangánlila festése és a kis tőkének az általános fogaskerék helyett vonalakkal és pontsoros görgőpecsétlővel való határolása adja. A Szl2-nek szintén egész csészéjét geometrikus pecsétlés fedi. A nyakgyűrün (ferdén), a párkány előtt és rajta és a tőke mentén fogaskerék-vonalak, amilyen hármas kötegben a nyak és töke varratvonalán is fut. Két esetben nincs tőke (Szl3, Szl4), a fej tagolódása megszűnt (erre csak díszítés utal) és nyakgyürűjük díszítetlen. A Szl4 gallért visel, a Szl3-nál párkányt két karcolt vonal idéz. A görgőpecsétlő az Szl3-nál fűrészfogas felé hajló, az Szl4-nél 13 Ld. előzőekben, továbbá Robinson R. W. 1985. 172. 14 Tomka G. 2000a. 32. 15 Gaál A. 2004. 291-292, 102. E pipát (Itsz: 1951/1556) ötödmagával (az említett cikkből még a 54, 101,103, 104 számúakkal) a Budapesti Történeti Múzeumból kölcsönözték Simontornyára. Korai leltári számaikon túl utal erre az 54. pipa „Nagy Rondella" felirata is (Gaál 29. Íj.).