A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Banner János: Szeged tárgyi néprajza Tömörkény munkáiban

lesz belőle, vagy ahogy errefelé hívják kancahordó.

145 Azt gurítja azután a nyáj után, s ha lefekvésre kerül a sor, belefekszik. Ha a pusztán találkozik az ember egy juhásszal meg egy gulyással, akkor látja csak, milyen különbség van a kettő öltözete közt. A juhász nem bocskorban jár, hanem csizmában. Hegyes orrú juhászcsizmában, rajta egy sarkantyú, de csak az egyiken, mert a szamárnak egy sarkantyú is elég. Csúfneve is van ennek a vasnak: szamárszúrónak nevezik.

146 Nadrágjuk: végig gombos bőrnadrág,

147 melyen a számadójuhász számtalan rézpitykét visel.

148 Hajukat hosszúra hagyják, úgyis nevezik a hosszú hajat, hogy juhászos haj}

49 Fejükre széles juhászkalap<ot

]5

° tesznek, mely szintén igen elüt a gulyások viseletétől. Természetesen el sem lehet képzelni a juhászt suba és pipa nélkül. Pipája hajlított szárú, alacsony állású, komoly pipa, ellentétben a bojtárgyerekek pipájával, amit maguk készítenek gyürüceszárból, melynek a belét maguk égették ki. Mikor kint van a nyáj a pusztában, bizony nem nagyon látnak húst a juhászok, csak abból élnek, amit az állatok adnak, és a tarisznyából.

15

" Mikor a pusztát járják a nyájjal, legelöl mindig a szamár halad. Hátán viszi a nyerget, melyen el van helyezve az elemózsiás tarisznya, a suba meg a csobolyó} ' Utána halad a nyáj, melyet a pulik terelnek, s leghátul megy a juhász. A pulit egészen külön állatfajnak tartja a pusztai nép. „A magyar alföldi fajtája nem sokkal nagyobb, mint két báránybőrsipka együttvéve. Hosszú szőre van, nedves időben csupa sár az állat, száraz időben egy-két bogáncs bizonyosan bele van a szőrébe akadva. A feje csupa szőr, csak a szeme meg az orra látszik ki belőle. Afféle szőrmóc, kutya formában, egy kis gombolyag, csupa szőrből. A gazdája szerint ő a legokosabb, legbátrabb és legvakmerőbb az összes kutyafajták közt."

154 Kubikosok Ezen a vidéken igen sokan vannak, akik a kubikos mesterségből élnek. Összeszedik otthon a cókmókot, és elmennek messzire, ahol munka akad. A gyereket, aszszonyt otthon hagyják, azoknak küldözgetik rendesen a pénzt. Van úgy, hogy három hétig tart csak a munka, van, hogy egy fél esztendeig is odamaradnak. A kubikos ember egész felszerelése, ha egy fél esztendőre hagyja is el az otthonát, belefél egy talicskába.

155 „A talicskában van egy zacskó tarhonya, kis készségben só és paprika, amely fűszerszámok nélkül útnak indulni nem tanácsos, továbbá szalonna, a pálinkásbutykos, azok tetején gyékény meg a suba, még feljebb az ásó meg a lapát, valamint, hogy a talicska nyelére van akasztva a bogrács. A bicska, a dohány, a pipa, és a masinatartó a zsebben van. Ez ama készség, amivel a kubikos ember akár öt hónapos távollétre is elindul. Nem nagy felszerelés, de neki elég."

156 Rendszerint többen egyesülnek közös munkára. Bokorra oszlanak meg, mint a halászok. Minden bokor főnöke a gödörgazda, aki elvállalja a munkát és elszámol. Lakásuk a gyékényponyva, bútorzatuk a suba. Eledelük rendszerint kenyér, szalonna; ha néha napján meleg ételre vágynak, főznek egy kis tarhonyás húst a közös bográcsban szolgafán.