A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

N. Szabó Magdolna: Adatok a hazai háziipar reprezentációjához az országos és a világkiállításokon (1872-1900)

rók, nád, gyékény alapanyagú tárgyakkal.

22 Gelléri Mór szavaival élve, a tulajdonképpeni háziipar cikkei csak a kész katalógus különböző csoportjaiból bogozhatok ki. De nem könnyű, mert a tárgyak megnevezésére a katalógus pontatlan, elnagyolt kifejezéseket, vagy egyszerűen csak gyűjtőfogalmat használ. Ez, sajnos, elmondható a legtöbb kiállítási jegyzékről. A külön csoportként kezelt háziipart, a „nép saját szükségletére előállított termékeit" a Magyar Királyi Oktatásügyi Minisztérium gyűjteményes kiállítása volt hivatva képviselni. A több mint négyezer darabból álló gyűjtemény részben „népismei tárgyakat" is tartalmaz. Ilyen a szegedi juhászgamó, citera, bográcskoszorú, a debreceni ostorok, a dunántúli, a székely, vagy a somogyi tájakról származó viseletek, a szász, bolgár, román díszes öltözékek, s a legkülönbözőbb táji készítmények, ahonnan a szegedi (tápéi) gyékényszatyrok sem maradtak el. A csoporton belül közel százötven egyéni kiállító portékáit láthatta még a közönség. Az általuk készített „háziipari termelvények"-et nem mindenhol részletezi a katalógus. A megnevezett portékák főleg csíki szőnyegek, faragott eszközök, székely szalmakalapok, szőttesek, rongypokrócok, csángó cserépedények, Brassó vidéki gyapjú fonadékok és tót házivásznak. Jellemző a kor kiállításaira az arisztokrácia (bárók, grófok, földbirtokosok) és falusi értelmiség (papok, tanítók) tárgyközvetítő szerepe. A társadalmi rang és közösségi szerep megengedte a környezetükben jellemzően készülő portékák gyűjtését, felvásárlását, sőt azt is, hogy jelentkezőként saját nevük alatt kínálják azokat. Nélkülük, vagy a sok, kiállításon felbukkanó kereskedő nélkül bizonyára nem jutottak volna el Bécsig az egyszerű parasztemberek készítette tárgyak. Feltételezzük, hogy a tápéi gyékényszatyrok is kereskedők útján kerülhettek vitrinekbe. Vagy, hogy a nagylaki „közbirtokos" sem maga szőtte a kiállításra kerülő törülközőt, kenyérruhát és abroszt. Egy kézdivásárhelyi kereskedőtől - akiről kiderül, hogy kelmefestő üzeme is van származik néhány házilag készült holmi. A katalógus aláhúzza, hogy a „rokolyaszöveteket csak is a házban és oly asszonyok készítik, akik abból élnek". Hogy az egyes háziipari ágazatok történeti kutatásaihoz miként nyújthatnak értékes adalékokat ezek a beszámolók, kitűnően példázza a Fertőszéplak plébánosa, Schinpök Antal által beküldött gyékénymunkákhoz mellékelt rövid ismertető. Köztudott, hogy a Fertő-vidékén a gyékényszövés éppoly elterjedt volt, mint a Tisza menti Tápén. De Fertőszéplakról azt is kiderül, hogy a nyersanyagot, Somogyból és a Balatonról szállítják. A tárlaton is szereplő szövött gyékények és húshordó szatyrok készítése a „falu rendes téli keresménye, mely neki évenkint 2-3000 forintot jövedelmez".

24 A hazai hírneves iparosok színvonalas fellépésével, a bútorozott parasztházakkal és a háziipari részleggel a bécsi tárlat végül is meghozta a várt erkölcsi sikert. A bemutatott népi tárgyak és munkafolyamatok etnográfiai és művészeti szempontból is az érdeklődés középpontjába kerültek. A példaértékű rendezés tovább erősítette a kialakuló nézetet, miszerint leghatékonyabban a nép tudásán, kézműiparán, a termékeken és az élő bemutatókon keresztül lehet megragadni a vidék karakterét. Bécsi világkiállítás... é. n. 2. Magyarország a ...1873. 209. Magyarország a ... 1873. 208.