A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Czank Gábor: „Jaj, siralmas szomorú szó!" Temetkezési szokások Magyarpécskán és környékén

Hozzád sietek, nálad keresek Irgalmat és nyugtot nálad lelek, Téged nélkülözve, tőled különözve Mivel mindenem vagy, nem élhetek. Csak hozzád egekbe, sóhajtok mennyekbe, Tehozzád, óh örök Mindenható. Amen. így fizet az álnok világ... így fizet az álnok világ: Sokat ígér, keveset ád, Igen hitvány ezen kis bér, Amit nekem ily szűken mér: Négy szál deszka hideg házam, Zörgő forgács nyugvó ágyam, Ez az egész keresményem. Ezzel már most be kell érnem. Majd a sötét sír ölében, Rothadásnak kebelében, Sok rút férgek vívnak értem, Osztoznak testrészeimen. Frissességem enyészettel, Cserélem fel szenvedéssel, Többi holtak a társaim, Társalkodó barátaim. Ámde Jézus, kit szolgáltam. Örök jusst ád nennyországban. Ábrahám keblére helyez, Szegény lelkem ott örvendez. Ez az erős reménységem, Kit rejtettem kebelembe, Föld gyomrába zárom testem, Jézus, vidd fel mennybe lelkem. Én Istenem, én Istenem, Ki voltál s leszel mindenem, Adj testemnek nyugodalmat, Lelkemnek mennyben jutalmat.