A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Czank Gábor: „Jaj, siralmas szomorú szó!" Temetkezési szokások Magyarpécskán és környékén

Szent Regina éneke, vagy a koporsó lezárására használt Rám borult a koporsó... kezdetű ének. Ezek mellett még találtam Ilonka néni papírjai között néhány ismeretlenebb éneket is. Ó szomorú gyászos napom... O szomorú, gyászos napom, melyen sírba kell szállnom, Kedveseimtől el kell válnom, örökre el kell búcsúznom, Egyedül kell sírba mennem, koporsóba rejteznem, Jézus, élő Isten Fia, légy velem, nincs mit tennem. Te vagy, Uram, Jézus Krisztus, egyetlen reménységem, Egyedül csak szent Felséged könnyebbíti ínségem, Azért bátran koporsóba helyeztetem testemet, Néked áldozom szívemet, kérlek vedd fel ügyemet. Te is, ó kegyes Jézusom, feküdtél koporsódban, A kősziklák üregében sötét gyászos boltodban. Nyisd föl öt mély sebeidet, öntsd rám drága szent véred, Mutasd Atyádnak magadat, kínjaid, keresztedet. Ó mennybéli örök Atya, vesd rám kegyes szemedet, Ne hadd elveszni lelkemet, dicsőséges képedet, Véghetetlen irgalmasság, most jöjj segítségemre, Most irgalmazz, most könyörülj, most emelj az egekbe! Amen. Búcsúzó ének Elmúltak már minden kínjaim, Itt hagyom én minden javaim, Hitves társam, fiaim s leányaim, Az én kedves jó rokonim. Legelsőbb is hozzád szólok. Hitves társam, kit árván hagyok, Köszönöm most hű ápolgatásod, Én már mint holt, hozzád így szólok. Téged kérlek, jó hites nejem, Legyen tőled eltemetésem, Uram Isten, jó útitársam, Hogy mennyekben legyen jó sorsom.