A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Czank Gábor: „Jaj, siralmas szomorú szó!" Temetkezési szokások Magyarpécskán és környékén

Ezen adósságot, mint terhes rabságot Holtomat letettem, már én kifizettem. Im elmegyek közületek, Isten maradjon veletek, Társam, szülötteim, több szerelmeseim, Itt vagyon az óra, szállok koporsómba. Amen. Jézusomnak kegyelméből... Jézusomnak kegyelméből már elértem végemet, Véghetetlen szerelmétől várom üdvösségemet, Istenem, Istenem, ki voltál mindenem. Tiéd legyen már lelkem. Amíg éltem e világban, benned bíztam, Istenem, Emberi gyarló voltomban csak Te voltál mindenem, Istenem... Most is minden reménységem vagyon Istenségedben, Hogy megadod üdvösségem örök dicsőségedben, Istenem... Testemet hagyom a földnek ítéletig zálogul, Lelkem pedig fölségednek örökös ajándékul, Istenem... Híveid közt országodba engedjél nyugodalmat, Végtelen birodalmadban adjál örök jutalmat, Istenem... Itthagylak már téged, világ, élj kedved-kényed szerint, Lábam többé nem hág feléd, szemem reád sem tekint, Istenem... Oh én kegyelmes Istenem, már néked esedezem, Ki voltál reménységem én gyarló életemben, Istenem, Istenem, add meg üdvösségem, Nyugosztaljad én lelkem! Amen.