A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Czank Gábor: „Jaj, siralmas szomorú szó!" Temetkezési szokások Magyarpécskán és környékén

[...] Ottan örvendek hát én mindörökké, Ottan áldom az én teremtőmet, Aki magához vett most engemet. Bár siralmas nektek gyászos esetem, Hogy elszalasztotok örökre engem, De szűnjetek a bús gondolattal, Mert így rendeztetett a Jézustól. Kedves vendégim, hát kísérjétek Testem a gyászos kertbe temessétek, Kik részt vesztek gyászos menyegzőmbe, Legyetek boldogok ez életbe. Szép szüzességemet, ártatlan lelkem Már néked ajánlom, édes Istenem, Tartsd már menyegzőmet és add, jusson Mennybe, hol áldhassalak, Jézusom! Amen. Szerelmes Istenem... Szerelmes Istenem, ha már el kell mennem, Arra kell indulnom, örökre elmúlnom, Kérlek, halld könyörgésemet, Amelyben néked lelkemet Ajánlom mindenem, Oh édes Istenem, Csak hogy Tied legyek, szívesen elmegyek. Én már irgalmadhoz, Te szent oltalmadhoz Mostan ragaszkodom és így fohászkodom: Te szent kezedbe lelkemet Atyám, ajánlom szívemet, Vedd kérlek, kedvesen, átadom szívesen, Végy szent országodba, nagy boldogságodba. Beszállok házamba, gyászos koporsómba, Adj csendes aluvást és édes nyugovást, Mert az ítélet napjára Felkelek én bizonyára, Engedd hogy örömmel egyesült lelkemmel Akkor álljak elő, legyek jobbod felől.