A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Czank Gábor: „Jaj, siralmas szomorú szó!" Temetkezési szokások Magyarpécskán és környékén

Ott a béke égi széke várja az én lelkemet, Jézus vére, szent keresztje, remélem, odavezet, Ha mint gyarló és halandó vétkeztem az ég ellen, Bűneimet szánva-bánva szálljon reám kegyelem. Imádkozzunk mi is ezen kimúlt atyánkfiáért, Kérjük Isten szent kegyelmét az ő lelki üdvéért, Hogy adjon bűnbocsánatot ez ellene vétőnek, A szigorú igazságot irgalma enyhítse meg. Oh üdvözítő Jézusunk, világnak Megváltója, Te is tekints le az égből ezen kimúlt szolgádra, Szabadítsd meg az ő lelkét a kínoknak helyétől A végítélet nagy napján állítsd jobb kezed felől. Szűz Mária, könyörgésed engesztelje Fiadat, Kezeiddel vezéreljed ezen kimúlt szolgádat, Hogy ott fenn a mennyországban ő is imádkozhasson, A megdicsőült lelkekkel örökké vigadhasson. Engedj örök nyugodalmat Uram, az ő lelkének, Üdvösséges feltámadást földben nyugvó testének, Legyen kedves te előtted e gyász-ájtatosságunk, Hogy ez előttünk nyugvóval egykor Mennyben áldhassunk! Amen. Hirtelenül meghalt fölött. Dallama: „Hol vagy, én szerelmes..." Tegnap volt ajkamon utoljára hang, Ma már lelkemért szól a gyászos harang, Tegnap még itt éltem közöttetek, Most a koporsó rejt el tőletek. Olyanná lettem, mint a megszedett szőlő, Amely fölött sír a bús őszi szellő, El kellett válnom az élettől, Ertem siránkozó kedvesimtől. De az Úr szólított e bús válásra, Jézusom hívott, hogy menjek hozzája, Hogy az itt hagyott földi életért Kezeivel adjon mennyei bért.