A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Czank Gábor: „Jaj, siralmas szomorú szó!" Temetkezési szokások Magyarpécskán és környékén

Az ő hívására örömmel megyek, Csak az fáj, hogy el kell válnom tőletek, Kik nekem oly kedvesek voltatok, Ez életben hozzám tartoztatok. Ha rám domborul a hideg sírhalom, Alatta készen vár a nyugodalom, Bármily hosszú lesz is az ott-nyugvás, Vége lesz, mert lesz föltámadás! Testemmel, mely most a sírba szenderül, Akkor majd a lélek újra egyesül, Angyali formát vesz fel magára, Ha feltámad trombita szavára. Akkor majd azokkal, kik sírva állnak, Az Istennek jobbján adok hálákat, Az örök életet hittel várjuk, Ahol egymást majd újra meglátjuk. Amen. Búcsúzó ének Dallama: „Öltözzetek gyászruhába..." Gyászkoporsómhoz jöjjetek, még itt vagyok köztetek, Hitestársam, gyermekeim, elbúcsúzom tőletek, Mert már nem sokára készülök sírágyba, Itt hagylak árvaságra. Kedves párom, tudom hogy fáj a te szíved érettem, Kivel csendes boldogságban ... évet éltem. De a halál mérge szívünket széttépte Jutottál özvegységre. Nem az életet sajnálom, hogy azt most itt kell hagynom, Szívemet az szomorítja, hogy tőled el kell válnom, Hogy sohasem láthatlak, nem vígasztalhatlak, Gyötörnek a fájdalmak. Áldást kérek rád az égből, hogy gondomat viselted, Úgysem kell már ápolgatás, nem szenvedek én többet, Hogyha sértettelek, ó kérlek, bocsáss meg, Míg a sírba nem megyek.