A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Czank Gábor: „Jaj, siralmas szomorú szó!" Temetkezési szokások Magyarpécskán és környékén

Jézus szent irgalma meggyógyított végre, Keresztje vezesse lelkedet az égbe, S Lázárral együtt a Paradicsomkertbe Dicsérhesd az Istent örökkön-örökre. Ha eljövend egykor az ítélet napja, Felkelünk mindnyájan angyali szózatra, Szűzanyánk, Mária, kérd Istent érettünk, Hogy szent Fiad jobbján veled örvendhessünk. Amen. Hirtelenül meghalt felett Dallama: „Örülj, vigadj tisztaságban..." Életemnek derült napja tegnap még fenn ragyogott, Oly hirtelen és váratlan immár bealkonyodott, Sötét sír lett az éjszaka, melyben letűnt életem, Ez életből véletlenül halál tőrébe estem. A múlandó, gyarló világ néha oly sokat ígér, Ámde aki abban bízik, egy sírhalom lesz a bér, Mert aki friss egészségben reggel a napot látja, Este már koporsó lehet annak örökös ágya. Ez az élet füst és pára, nem lehet benne bízni, Kecsegtessen bár örömmel, nem lehet annak hinni, Mert virágnál is mulandóbb a világ hiú szava, Amint ezt hirtelen történt halálom is mutatja. Az isteni gondviselés végezte ezt fölöttem, Szent hittel nyugszom meg tehát ezen égi törvényben: Isten adta életemet, őneki adom vissza, Legyen rajtam véghetetlen mennyei szent irgalma. Azok, akikhez fűzött a szeretet rózsalánca, Fájlalva teszik testemet a koporsó-deszkába, Hogy közülük ily hirtelen nekem távoznom kellett, Az elválásnak fájdalma ütött szívükben sebet. Kedveseim, ne sírjatok, vigasztaljon a szent hit: Nem fogja örök sír fedni portestemnek hamvait, Égi béke szárnyat öltve virraszt sírhantom felett, És egykor fenn a mennyekben megláttok még engemet.