A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Czank Gábor: „Jaj, siralmas szomorú szó!" Temetkezési szokások Magyarpécskán és környékén

Jó testvérem, gyere közelembe, Játszótársim, ti is közelebbre, Nézdeljétek kicsiny koporsómat, Hintsetek rá sok szép virágokat. Kisded síromhoz jöjjetek majd ki, Annak hantján virágokat szedni, Búcsúcsókot hintek már felétek, Mert kinyitva látom a menny-éget. Látják szemeim a boldogságot, Kis angyalok várakoznak rám ott, Szülők, rokon, testvérek, barátok, Végbúcsúszóm: Az Isten megáldjon! Amen. Öregek felett Dallama: „Üdvözlégy ó drágalátos nagy szentség Ó halandó bűnös ember, nézz oda A sötét gyásszal bevont koporsóra, Legyen hosszú életed bár, Véget érvén mégis lejár, Koporsó és sír lesz az élethatár. íme itt van előttünk a tanulság, Tekintsétek az itt nyugvó ősz apát, S zen védésektől m eg törten, Sok év terhétől görnyedten, Úgy vált meg e földi léttől örömben. Koporsóját könnyes szemmel nézdeli Unokái és szerető gyermeki, Sírva látják, hogyan pihen, Az ősz apa, aki hitben Nevelte gyermekeit szeretetben. Sírhalmára virágokat hintsetek, Mert ő sokat fáradozott értetek, S ledőlt ím, koporsó-ágyra, Két jó szeme is lezárva, Mennyei jutalmát örömmel várja.