A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Czank Gábor: „Jaj, siralmas szomorú szó!" Temetkezési szokások Magyarpécskán és környékén

Indulok nem sokára a temető sírjába, Jó lesz ott a nyughatás, dicső a feltámadás, Mert ott fent a mennyben vár engem a Jóisten. Mindnyájan, kik itt álltok, rólam legyen példátok, Jó életet éljetek, hogy jó véget érjetek, Mennybe száll - a halál akit bűntelen talál! " Amen. Kisgyermek felett Dallama: „Ember, bármire vesd..." Virág voltam az élet kertjében. Tiszta gyermeki örömben éltem, Virág voltam szülőimnek keblén, játszadozott velem a szép remény. De jött a Halál, az Isten kertésze, S életein virágát lemetszette, S fölvitte az üdvnek angyalkája Örök élet szentelt asztalára. Jó szülőim, tudom, szívetek fáj, Hogy fiatok messze útra megy már. Messze útra: sötét sír aljába, A síron túl fel a mennyországba. Két szemetek, tudom, könnybe lábad, Ha látjátok sok kis pajtáskámat, Játékimat hogyha meglátjátok, Tudom, nehéz bánat száll reátok. Nekem is fáj, hogy messze kell mennem, Tinéktek bút s bánatot szerezve, Kedves apám, szerető jó anyám, O de fáj, hogy könnyetek hull reám! De felettem sokat ne sírjatok, Mert én nagyon, nagyon boldog vagyok, Angyalszárnyon megyek fel az égbe, A dicsőült lelkek seregébe. Gondoljatok néha fiatokra, Szeretetem a sír el nem oltja, Hogyha majd az angyalok közt leszek, Imádkozom velük ti értetek.