A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Czank Gábor: „Jaj, siralmas szomorú szó!" Temetkezési szokások Magyarpécskán és környékén

Családapa felett Dallama: „Örülj, vígadj, tisztaságban..." Bevégezted, koporsóban nyugvó halott, életed, Itt zokognak, itt könnyeznek, akik téged szerettek, Gyász-ágyon vagy kiterítve, készülsz hosszú utadra. Mely kedveseidtől elzár, készülsz hideg sírodba. Hideg a szív, mely titeket olyan forrón szeretett, Hideg a kéz, jaj, nem keres az árváknak kenyeret, Gyászos özvegy, ó, borulj rá a pihenő kebelre, Melyből az éltet kioltó a halál hideg szele. Búcsúját veszi tőletek, figyeljetek szavára, Özvegy anya, árva gyermek, borulj koporsójára, „Isten veled, éltem párja, akit forrón szerettem, Isten vigyázzon reátok, ti kis árva gyermekem. Tudjátok, hogy szerettelek, amíg köztetek éltem, De a halál eloltotta szeretetem s életem, Hitestársam, gyermekeim, köszönöm hűségteket, Hogy hossz.as szenvedésemben rám gondot viseltetek. Isten után árváimat egyedül reád bízom, Mert engemet már tőletek elzár sötétlő sírom, Barátaim, rokonaim, kik itt vagytok körültem, Bocsássatok meg, ha nektek valamikor vétettem. Legyen éltetek boldogság, értem imádkozzatok, Jézus, Mária, Szent József kezébe ajánljatok, Elhagylak már, gyarló világ, te tőled már elválok, Elő emberek, egykoron ti is utánam juttok! Ajkam utolsó mondása: Éljetek jámborságban, Hogy egykor láthassuk egymást örökös boldogságban, Én már készülök pihenni örökös sír-hazámba, És várom üdvösségemet egykor a mennyországba! Amen. Anya felett Dallama: „Koporsómba zárjatok..." Letörött a szép rózsa, halovány a sziromja, Édesanyai kebel végsóhajt már nem lehel, A kezek és erek mozdulatlan merevek.