A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Czank Gábor: „Jaj, siralmas szomorú szó!" Temetkezési szokások Magyarpécskán és környékén

Megkondul a gyászharang halottak estéjére, Figyelmeztet minden hang a holtak emlékére. Gyászvirágot, könnyharmatot, mély bánatot, Mutassunk áldozatot. Ma minden kereszténynek bánat honol szívébe, Gyásszal van odaírva a halottak estéje, Mert a holtak, a kimúltak, minket várnak, Hogy enyhítsük kínjukat. A sok szenvedő lélek a tisztítótűz között, Könnyzápor között kérnek, hogy imádkozzunk értök. Rabságuk és a tűzlángjuk, mély bánatuk, Enyhüljön nagy fájdalmuk. Jézus nevébe' kimúlt szegény szenvedő lelkek, Keresztényi érzettel könyörgünk érettetek, Hogy újulást, bűnbocsátást, boldogulást, Nyerjetek szabadulást. Adj Uram szent nyugalmat minden kimúlt léleknek! Az örök világosság legyen a Mennyben részek, Jézus vére, öt mély sebe, szent keresztje Vezesse őket Mennybe! Amen. 17. kép. Halottak napi magánima a családi sírnál, Tornyán.