A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Czank Gábor: „Jaj, siralmas szomorú szó!" Temetkezési szokások Magyarpécskán és környékén

dalma. Azért könyörgünk előtted, világ bűneiért kínhalált szenvedő Jézusunk, légy irgalmas a kimúlt hívek lelkeinek, küldd el hozzájuk a vigasztalás angyalától az üdvösség égi poharában azon drága vért, amely szeretettől lángoló öt szent sebeidből a Golgotán felállított kereszt oltárán az emberi lélek megváltásáért kiömlött, hogy a vérpatak mossa őket hófehérre. Oltsa el a kínok tüzét és égesse ki belőlük a földi bűn undokságát, s mindazokkal együtt, kikről senki meg nem emlékezik, vezesd őket országodba. Legkegyesebb Égi Anya! Fájdalmak királynéja, szomorúak vigasztalója, Mária! Tekints le világot átölelő égi szereteted hazájából, és hallgasd meg azon fájdalmas könyörgést, melyet lángkönnyektől elhervasztott arccal az özvegy anya szíve mélyéből zokogva feléd esd. Oh, hallgasd meg őt, kinek a bánaton és fájdalmon kívül nincs ez életben senkije! Árva gyermekeivel jár ő a gyászhantok közt, epedő vággyal siet gyermekeivel egy kisded halomhoz, és szívet rázó zokogással mondja el nekik, hogy itt nyugszik az, aki egykor őket szerette. Itt pihennek e kenyérkereső kezek, itt szűnt meg az a gondos szív dobogni, melynek minden dobbanása a szeretet volt. Itt alussza végálmát az édes jó atya oly mélyen, hogy még a legfájdalmasabb zokogás sem hat le hozzája. Oh Szűzanya, töröld a bánat könnyeit a szenvedő arcokról, kik e világon könyörület helyett zárt ajtókat találnak. Te nyisd meg nekik édes anyai szívedet, hogy ott nyughelyet találjanak. Végre jöjj nekünk is segítségünkre, óh Szűzanya, nyerj töredelmes bűnbánatot és irgalmas bűnbocsátást, maradj velünk ez életben, de különösen halálunk óráján, midőn az enyészet angyala kiterjeszti fölöttünk szárnyait. Pártfogásod nyerje meg az utolsó szentségekben való részesülést, űzze el a lélekre leselkedő pokolbeli sátánt, így a te oltalmad alatt szűnik meg a szív dobogni, ha drága nevedben záródik le szemünk a végálomra, a végső harcon nem fog győzni a kísértet, akkor édes lesz a halál és a síri álom, és dicső a feltámadás, amikor is dicsérhetjük a te szent fiadat, ki az Atyával és Szentlélekkel egyetemben él és uralkodik. Amen. (A pécskai Gáli Ilona 1800-as évek végén íródott imafüzetéből.) A gyászmise után processzióban vonulnak ki a temetőbe, ahol gyászszertartás és sírszentelés következik. Az ünnepet megelőzően kitakarítják a temetőt. A sírokat rendbehozzák, a földhantos sírokra, ha már lesüppedtek, földet hoznak, a betonkeretes sírokat megkapálják, elgereblyézik, a fa- és cementkereszteket lefestik, újrameszelik, a sírokat felvirágozzák. Ilyenkor általában krizantém és árvácska kerül a sírokra. (17. kép) A halottak napi processzióban ma már a „Hozsanna" énekeskönyvből énekelnek. Régi énekesek kéziratos füzetéből került elő ez az ének, melyet ilyenkor énekeltek: Jertek keresztény hívek, öltözzünk gyászruhába, Menjünk fájó érzettel a holtak hazájába! Keseregve és könnyezve, gyászünnepre Menjünk a temetőbe.