A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Czank Gábor: „Jaj, siralmas szomorú szó!" Temetkezési szokások Magyarpécskán és környékén

Sírjelek A magyarlakta területek egyes részeinek megvannak a maga sajátságos sírjelei.' Pécskán nem alakult ki sajátságos sírjelforma. Az idősek sem emlékeznek arra, hogy valaha is szokásban lett volna faragott sírkeresztek használata. Itt mindig az egyszerű fakereszt használata volt szokásos. Ebbe belevésték az elhunyt nevét és életkorát. Időnként feketére festették vagy lemeszelték, ha pedig elkorhadt, újat állítottak. A múlt század közepén megjelentek a cementkeresztek, melyeknek formája és mérete megegyezett a fakeresztekével. Ez olyannyira kedveltté vált Pécskán, hogy amikor a környező falvakban már általános volt a beton vagy márvány sírkövek állítása, itt még szinte kizárólag csak ezeket a kis cementkereszteket készítették. 16. kép. A pécskai temető Az 1970-es évek közepéig csak néhány márvány síremlék volt a pécskai temetőben, melyet gazdag családok emeltek. Ilyen volt a Katona, Tóth-Hevessy, Kőműves, Karácsonyi családok obeliszkje. A szinte szabályos négyszög alakú temetőt két egymást keresztező út osztja négy parcellára, s középen áll az 1854-ben emelt teme30 Kunt Ernő 1983-ban jelentette meg a Temetők művészete című kötetét, melyben jó néhány magyar régió sírjeleit dolgozza fel. 1995-ben jelent meg Székely László Csíki áhítat című könyve, mely a székelyek szakrális néprajzával foglalkozik. Ebben is megjelennek a Székelyföld jellegzetes faragott, embermagasságú sírkeresztjei és különféle formájú sírkövei. Több Csángóföld-kutató említi a csángóknál szokásos síremlékek sajátosságait, mint például azt, hogy ha egy kisgyermeket beletemetnek egy nagyszülő sírjába, akkor nem állítanak neki külön sírjelct, hanem a nagyszülő keresztjére rászegeznek egy fali feszület nagyságú keresztet.