A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Czank Gábor: „Jaj, siralmas szomorú szó!" Temetkezési szokások Magyarpécskán és környékén

A temetési szertartás alatt a társulat koszorúját a koszorúfő tartja, aki végig a koporsó végénél áll, szemben a pappal. A temetésre nem csak a szokásos két, fekete lobogót viszik ki, hanem a társulat két, világoskék lobogóját is. Régebb szokás volt, hogy társulati halott koporsóját a társulat tagjai vitték a gyászmenetben a Szent Mihály lován. (A szokás a csángóknál, felvidéki palócoknál, székelyeknél máig él.) Tornyán ebből mára annyi maradt, hogy amikor a halotti énekekben a kántor odaér, hogy: Fogjátok fel tagjaimat, szentolvasó-beliek, És az elkészült síromhoz vigyétek tetemimet, akkor négy asszony a Szent Mihály lovának négy rúdját megfogja, és néhány lépést viszi (körülbelül a nagykapu vonaláig), míg a többi tag a szemfedelet fogja. Innen már a férfiak viszik tovább. A gyászmenetben a koszorúfő a pap előtt megy, és útközben újból elvégzi az elhunyt e havi titkát, majd Mária-énekeket énekelnek. Temetési ének társulati tag felett: Öltözzetek gyászruhába, szentolvasó-beliek, Mert egy rózsát leszakasztott a halál közületek, Imádkozzunk érte, hogy Jézus nevébe ' Nyugodjon békességbe 7 Rózsakoszorúnk egy ága halva fekszik előttünk, A békességnek álmában, már elköltözött tőlünk. Imádkozzunk érte... Míg élő volt e világban, egy szív-lé lek volt velünk, Mert a drága rózsafüzér összeolvasztó velünk. Imádkozzunk érte... Örvendetes és fájdalmas, dicsőséges titkokban, Velünk volt minden ájtatos szent búcsújárásunkban. Imádkozzunk érte... Istentől megdicsőített és kiválasztott szentek, Az Isten szent színe előtt érte esedezzetek! Imádkozzunk érte... Angyalok kilenc karjai, egekből leszálljatok, E megholt társunknak lelkét egekbe sorozzátok! Imádkozzunk érte...