A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Czank Gábor: „Jaj, siralmas szomorú szó!" Temetkezési szokások Magyarpécskán és környékén

Kik itt jelen vagytok, lesz érdemetek, Gazdagodik ebből lelki béretek, Meghálálom Mennyben fáradságtokat, Boldogítson Isten mindnyáj ótokat. Mert a földi ínségből vigasságra Megyek s jutok örökös boldogságra, Ahol soha nem leszek szegénységben, Soha, mert szentekkel vigadok dicsőségben. Hívek, intlek, ti is készen legyetek, Hogy énvelem Mennyben részt vegyetek, Vessétek meg a világi hívságot, Keressétek az örök boldogságot. Legyen áldás mindenható Atyának, Szentlélekkel világ Megváltójának, Három személy egy Isten dicsértessék, Mindörökkön örökké tiszteltessék! Amen. A virrasztó télen 6-7 órakor, nyáron 8-9 órakor kezdődik, amikor már befejezik a munkát, és ellátták az állatokat. 9-10 óra tájban szokott megérkezni a plébános és a kántor, akik elvégzik a „Jézus Vére" litániát, elmondanak egy tized rózsafüzért, kihirdetik a másnapi temetés és gyászmise időpontját, és a „Ments meg engem Uram" kezdetű énekkel zárják a rövid szertartást. A ház egy másik szobájában ekkorra asztalt terítenek, ahova a papot és kántort leültetik vacsorázni, az előénekesek pedig folytatják paraliturgikus szertartásaikat. Régebben a virrasztás reggelig tartott, gyakran a virrasztóból mentek a mezőre dolgozni. Manapság nemigen tart tovább éjfélnél, hajnalig csak fiatalok mellett virrasztanak. A virrasztáson a koporsó körül ülnek a családtagok, a falak mellé helyezett padokon a rokonok, szomszédok, egyik sarokban pedig egy asztal körül az énekesek. Az asztalon egy szál gyertya ég, és erre az asztalra teszik ki az énekesek imakönyveiket, ponyváikat, kéziratos füzeteiket, amelyekből énekelnek, imádkoznak. A külső szobákban és a tornácon ülnek a távolabbi rokonok, a falubeliek. Az udvarra tett padokon, rossz idő esetén pedig a konyhában ülnek a férfiak, akik nem nagyon foglalkoznak az imádsággal, hanem cigarettáznak, kártyáznak és pálinkáznak, felemlegetve az elhunyt emlékét, a hozzá fűződő történeteket, de végül áttérnek az időjárásra, politikára, vagy a várható kukoricatermésre. Az előimádkozók néha negyedórás szüneteket tartanak, ekkor a házbeliek által felkért szomszédasszonyok üres kaláccsal, felvágottal és pálinkával kínálják a jelenlévőket. Pécskán egyedülálló szokás volt, hogy az üres kalács mellé főtt sonkát adtak. Ezt később felváltotta a háziszalámi, újabban pedig a bolti felvágott. Újabban üdítőt, kávét, szendvicset, ásványvizet is kínálnak. A környező falvakban (Tornyán, Iratoson) azonban mai napig kizárólag csak üres kalácsot és pálinkát adnak.