A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Czank Gábor: „Jaj, siralmas szomorú szó!" Temetkezési szokások Magyarpécskán és környékén

4. kép: Miklós Imréné ravatala a nagyszobában. Tornya, 2005 VI. I4-én. Simonyifalván nem állítottak ravatalt, hanem a tisztaszobában magasra vetett ágyra, öt-hat sor párna tetejére tették fel a koporsót. Ezt a szokást állítólag azért hagyták el, mert nem egyszer megtörtént, hogy az özvegy férj, aki bánatában kellőképpen megittasodott, kis híján leborította felesége koporsóját a párnákról. (A több sor díszpárna tetejére való ravatalozás ma is él Kalotaszegen és a Csángóföld egyes falvaiban.) Pécskán ma már a ravatalt a koporsós adja. Ez egy méter magas, fél méter széles, két méter hosszú asztal, fehér rojtos fekete lepellel leterítve. A ravatalt régen mindig a mestergerenda alá helyezték, a letakart nagytükör elé. Pécskán, ahol a régi házakban még megvannak a gerendák, még most is követik ezt a régi szokást. (Ezt a hagyományt Limbacher Gábor is feljegyzi a Palócföldről, ifj. Lele József pedig Tápéról.) A ravatal két oldalán a templomból vagy a koporsóstól kölcsönzött magas gyertyatartókban szentelt gyertya ég. Ma már éjszakára a gyertyákat eloltják, és a villanyt hagyják égve a halottas szobában. A ravatal lábához kis asztalt állítanak, amelyiken feszület áll, és egy pohárban szentelt víz, amellyel egy fenyővagy bukszus ágacska segítségével a halottnézőbe jövők meghintik a halottat. Nagyiratoson egy tányér is van ezen a kis asztalon, amelybe minden virrasztóba jövő személy pénzt tesz. A család annyi misét mondat a halottért, amennyire az így összeadott pénz futja. A halottra két szemfedelet terítenek: egy fehér, slingelt vászonból készültet és egy áttetsző, tüllszemfedőt. A vászon szemfedelet vissza szokták hajtani a halott kezéig, arcát csak az átlátszó tüllel takarják le, mert így látszik a halott is, de a legyek nem tudnak rászállni - magyarázzák. Tornyán és Nagyiratoson azonban a vászon-