A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Czank Gábor: „Jaj, siralmas szomorú szó!" Temetkezési szokások Magyarpécskán és környékén

haldokló körül, vagy a konyhában csendesen beszélgetnek, de a haldokló mellett is mindig tartózkodik valaki. Idősektől hallottam, hogy ilyenkor volt, aki bocsánatot kért a haldoklótól, ha valamivel megbántotta, sőt nemegyszer hallottam, hogy valaki üzent a haldoklótól a már túlvilágon levő hozzátartozójának. Ima a haldokló mellett Régen általános volt, de néha még ma is van rá példa, hogy néhány imádságos öregasszonyt hívnak, akik vagy a haldokló mellett vagy az egyik külső szobában imádkoznak könnyű kimúlásért. Általában a Fájdalmas Rózsafüzért mondják. A haldokló kezébe ilyenkor régebben feszületet, rózsafüzért, skapulárét adtak. Libus Józsefné Sípos Mária (sz. 1914), akit Pécskán édesanyja leánykori nevéről csak Trubint Mari néven ismernek, régi énekescsaládból származik. Nagyanyja és édesanyja is előimádkozók, énekesasszonyok voltak. O maga már nem követte a családi hagyományt, de ismeri azokat az imákat, énekeket, amelyek különböző alkalmakkor: halottvirrasztáson, búcsújáráson, házi ájtatosságokon, kilencedeken hangzottak el édesanyja idejében. Tőle tudtam meg, hogy milyen imákat mondtak Pécskán a haldokló mellett. Mari néni szerint a nagyolvasó, vagyis a tizenöt tizedes rózsafüzér került ilyenkor sorra. Emellett az Örökimádás

8

, a huszonnégy imaórára felosztott népszerű imádságoskönyv tizennyolcadik és tizenkilencedik óráját imádkoztak el a haldokló mellett. Édesanyja, Sípos Andrásné Trubint Mária (1885-1972) hagyatékából pedig előkerült egy ponyvafüzet, melyet haldoklók mellett használtak. Ez össze van varrva a halottas énekeket tartalmazó ponyvákkal. A tizennégy oldalas imafüzet címe: „Haldoklók segítsége, vagy enyhítő édes csöppek a végső keserűségben. Hathatós imádságok a halállal tusakodók vigasztalására. Nyomtatja és kiadja Rózsa Kálmán és neje. Budapest, 1894." Ugyancsak Trubint Mari nénitől jegyeztem le azt az archaikus imádságot, amit a régi imádságos asszonyok a haldokló mellett imádkoztak: Paradicsomba csendítnek, az angyalok sírnak: Kelj fel, Mária, kelj fel, Mert megfogták Szent Fiadat, Magas keresztfára felfeszítették. Három csepp vér kicseppent, S odamentek az angyalok, Mind egy cseppig felszedték, S a kehelybe öntötték. Erre Krisztus Urunk azt mondja: Aki ezt a kevés imádságot Este reggel elmondja, Hét halálos bűntől megmenekszik. Én lefekszek én ágyamba, 8 „Örökimádás" imakönyv: Walser Izsó nyomán írta Varga Mihály csanyteleki plébános 1900-ban. 228