A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)
Péter László: Banner János: Szeged tárgyi néprajza Tömörkény munkáiban
kritikai folyóiratnak az a száma, amelyben Banner Fehérvári Antal elismerő bírálatát olvasta, 1943. júliusi-szeptemberi lévén, nyár végén jelent meg. Banner tanulmánya tehát 1943 őszén öltött végleges formát. A gépirat nyilvánvalóan nem az ő saját kezű gépelése. Erre mutat a számos helyesírási hiba és elírás. Ezek azt is valószínűsítik, hogy a szerző nem is ellenőrizte, nem javította a gépelt szöveget. Talán ezt későbbre halasztotta, amikor föl akarta használni, de miután erre utóbb nem nyílt alkalma (kérdés, hogy neki nem futotta-e idejéből, vagy más, külső akadálya lett közzétételének), a gépelt munka az asztalfiókban maradt. Ránk, az utókorra. Azt írja Banner: „A legjobb tudomásom szerint Tömörkény müveinek ilyen szempontból való feldolgozásával még nem foglalkoztak." Tömörkény néprajzának ilyen alaposságú, részletes tárgyalásában kétségkívül Banner Jánosé az úttörés érdeme. De Tömörkény elbeszéléseinek néprajzi, szaktudományi hozadékára már korábban mások is fölfigyeltek. Nem véletlenül minősítették, némileg lebecsülően, „néprajzi írónak". Halála után Podhradszky György Az etnográfus Tömörkény címmel méltatta a Magyarország 1917. július 22-i számában. 5 Az Ethnographiában Madarassy László szintén főként mint néprajzkutatót búcsúztatta (1917. 315). Utóbb is kiaknázta a néprajz azt a gazdag népismeretet, amely Tömörkény életművét alapjában jellemzi. Elsősorban Katona Imre (1921—2001) dolgozataira utalok: a kubikosság néprajzát ő nem a szaktudomány hiányzó dolgozataiból, hanem Tömörkény elbeszéléseiből tudta elevenné tenni. 7 Hasonlóképpen, kérésemre másik kedves barátom, Tárkány Szűcs Ernő (1921—1984) a népi jogszokásokat elemezte ki Tömörkény elbeszéléseiből. 8 A tárgy és a szó egysége alapján jelentős a néprajzi hozadéka Végh József Mihály (1939—1982) tanulmányának is. 9 Bálint Sándor a szegedi múzeum néprajz gyűjteményének megalapítóját méltatta. 1 Czibor János váratlan halála után a Szépirodalmi Könyvkiadó engem bízott meg, hogy összegyüjtsem és kiadjam Tömörkénynek kevésbé szépirodalmi, azoknál is „néprajzibb" írásait. A Tömörkény István összegyűjtött műveit záró 8. kötet a még Czibor adta Munkák és napok a Tisza partján címmel 1963-ban jelent meg. Tömörkény mikrokozmosza című utószavában magam is összefoglaltam mindazt, amelyre a népéletleírás különleges értékeiből az írónak egész életmüvéből fontosnak tartottam fölhívni az olvasók figyelmét. 11 Utóbb, a Dankó Imre tiszteletére kiadott emlékkönyvben (1982) külön is írtam a Tömörkény ábrázolta tanya néprajzáról. 12 5 Vö. Emlékkönyv Tömörkény István születésének centenáriumára. Szerk. Kovács Sándor Iván, Péter László. Szeged, 1966. 179-180. ft Uo. 181-182. 7 Uo. 327-330. * Tárkány Szűcs Ernő: Népi jogtudat Tömörkény István műveiben. Ethn. 1970. 421-429. 9 Végh József Mihály: Tömörkény István, a népnyelv vizsgálója. Magyar Nyelvőr, 1966. 350-355. 10 Emlékkönyv, 322-326. " Péter László: Tömörkény világa. Bp., 1997. 97-122. ,2 Uo.l31-144.