A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Markos Gyöngyi: Adatok az apátfalvi gyermek 20. századi életéből

áldozásra minden kislánynak fehér ruhát varrattak. Hajukat leeresztették, fejükre kis koszorút ill. fátyolt helyeztek. "Kismenyasszony"-nak nevezték őket. Az iskolás gyermekek étkezése a felnőttekével azonos volt. A tanítási idő alatt a gyerekek étkezése a család anyagi helyzetétől függően alakult. A falusi iskolából a gyerekek egy része hazajárt ebédelni, a többségük tanyai társaikhoz hasonlóan tarisznyából evett: az elcsomagolt üres, lekváros, tejfölös, túrós vagy zsíros kenyeret fogyasztotta ebédre. Változást az őszi lakodalmak, ill. a téli disznótorok ideje jelentett. Az első világháborúig készítettek Apátfalván kukoricalisztből ökölnyi nagyságú poroját. A 20-as években e helyett már kiscipót vagy lángost vittek a gyerekek az iskolába. A lakószoba berendezéséhez Apátfalván is általában két nagy ágy tartozott. Ahol sok gyerek volt, ott szokás volt a fejtül-lábtul alvás. Nagyobb gyerekek fekvőhelyéül is szolgált a már említett tolóágy. Természetismeret „Apátfalván az iskolás gyerekeknek a környezet megismerésében nagy segítségére volt, hogy a legtöbb parasztembernek, a kevesebb földdel rendelkezőknek is nadrágszíj parcellái voltak a határban (már 6-7 hold föld is legalább ugyanannyi helyen): Püspökugar, Dáli ugar, Kakás ugar, Gyöpugar, Kis-járandó, Belezi ugar stb. A gyereknek az volt az igazi gyakorlati »környezetismeret«, amikor az egyik darabka földjükből a másikba vitték lóhajtónak. Ha Békába (Bökény pusztába) mentek, akkor Magyarcsanádon mentek keresztül. Abban a soknemzetiségű községben templomot is sokat láttak egymás közelében (görögkeleti román, görögkeleti szerb, róm. katolikus, református, baptista imaház). Mindez nagyon érdekes volt számukra Apátfalvához viszonyítva. Amikor vásár alkalmával bevitték Makóra kocsipásztornak, akkor már a városi élettel is ismerkedett."

15 A szabadban játszó vagy dolgozó gyermekek a természeti jelenségeket, az állatok viselkedését megfigyelték, s következtettek az egyes előjelekből. Az időjárás változásáról sok előjelet ismertek. Pl.: Esső lesz, mé nagyon hallatszik a kiscsanádi (Magyarcsanádi) harang; Borul mán a Bánáton, árú gyün az esso. Az apátfalvi gyermekek a vadon termő és a termesztett növényekből a játékszerek széles skáláját készítették, fogyasztották, ill. teának gyűjtötték. Az állatok világához is közel álltak. Játszottak csigával, szarvas-, katica-, cserebogárral. Környezetük állatait és madarait mondókáikba, énekeikbe beleszőtték. Munkára nevelés, gyermekmunka Apátfalván a gyermekek munkába bevonását - mint már volt róla szó - természetesnek találták. A cél az volt, hogy a gyermek időben szokja a munkát, felnőtté válva dolgos ember legyen belőle. Ez a szemlélet uralkodott a jómódú gazda családoknál is. A gyermekek a legtöbb munkát a valóságból, látásból sajátították el, hisz kis koruktól a szemük előtt zajlott az élet. Látták, próbálgatták, gyakorolták az egyes mozdulatokat. Ha valami nem sikerült, a szülők segítettek nekik. 15 Uo. 32. Ifi Uo. 33.