A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Markos Gyöngyi: Adatok az apátfalvi gyermek 20. századi életéből

Kisgyermek a munka mellett A hagyományos paraszti társadalomban a gyermeknevelés szempontjait mindig a napi munka határozta meg. A nagycsaládi szervezet fennállása alatt a nagy mezőgazdasági munkák idején Apátfalván a fiatal asszonyoknak is ki kellett menni a földekre dolgozni. A 19. század végén szokásban volt, hogy felváltva az egyik menyecske mindig otthon maradt, aki a többi gyermekét is szoptatta. Másutt, ahol több menyecskének volt kicsije, az volt a hagyomány, hogy mindig az a menyecske maradt otthon, akinek legkisebb volt a gyermeke. Amikor megfőzött, az ebédet felpakolta a kocsira, a gyerekeket a kocsiderékba tette és elvitte őket, ahol a többi asszony a férfiakkal együtt kapált, aratott vagy kukoricát szedett. A dülő végében megszoptatták s visszavitték őket. Ha nem akarták a szülők gyermeküket magukkal vinni, nagymama, nagyobb testvér vagy szomszéd gondjaira bízták a kisgyereket. Nagyon sok szegény asszony kényszerült arra, hogy magával vigye csecsemőjét, kisgyermekét - akár több gyereket is - a mezőre. Apátfalván, akárcsak Makón talicskába tették a gyermekeket, s úgy tolták ki őket a földekre.

8 A földön igyekeztek a kicsiket biztonságosan elhelyezni, a naptól megvédeni. Ennek különböző módjai, változatai alakultak ki. A talicska a földön fekvőhelyül is szolgált a kisebb gyermekeknek, akiknek feje fölé kúpot, ruhafélét tettek. Mások karókat szúrtak a földbe, bűszoknyából sátort építettek a gyermek fölé. Aratáskor, míg az anya verte a markot, a kereszt tövében pihent a gyermek. Napszámos gulyás család gallyakból, fűből gunyhót épített, s abba helyezte el a bölcsőt. Apátfalvárói urasági földekre heti munkába (pl. arató részesnek) is eljártak dolgozni. A szülők csak hét végén jöttek haza. Ilyenkor a nagymama felügyelt a gyermekre, gyermekekre. Nevelés „A kisgyermek fejlődése ütemében sorozatosan és folyamatosan sajátítja el azt a tudást, azokat az erkölcsi értékítéleteket, amelyekre felnőtt korában majd szüksége lesz. A mainál sokkal nyíltabb társadalmi viszonyok között a kisebb és nagyobb események kellően értékelve mindenki előtt ismertté váltak, beszéltek róluk, hallották, látták a problémák megoldásait és a kisgyerekek ezeket agyukban, tudatukban elraktározták."

9 A szülők tisztességes, becsületes, dolgos embert szerettek volna nevelni. A kicsi gyereket is hamar dologra fogták a házban és a ház körül. Az anya a napi feladatok ellátása, a ház körüli teendők, a főzés mellett nem sokat tudott külön a gyerekekkel foglalkozni. A nevelésben a szigor enyhült, de feltétlen engedelmességre, szófogadásra neveltek. A felnőttet tisztelni kellett külön magyarázat nélkül. Az ehhez vezető út és módszerek különbözőek lehettek. Sok helyen elég volt a ránézés, erősebb szó, másutt a testi fenyítést alkalmazták. A gyermek rakoncátlanságát, élénkségét életkori sajátosságnak tartották. A fegyelmezés legáltalánosabb módja a testi fenyítés: pofont kapott, fenekére vágtak, 8 Részletesebben ld. Tóth Ferenc 1968. 119-120; Markos Gyöngyi 1992. 25. 9 Tárkány Szűcs Ernő 1981. 780-781.