A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Markos Gyöngyi: Adatok az apátfalvi gyermek 20. századi életéből

vesszőt vagy nadrágszíjat vettek kézbe a szülök. Általános szokás szerint apa a fiát, anya a lányát fegyelmezte. A verésen kívül sarokba állították vagy térdepeltették a gyermeket. Súlyosabb vétség esetén kukoricára térdepeltettek. Más esetben büntetésből nem mehetett a gyermek az udvarra, vagy nem vitték el valahová. Ha verekedés vagy veszekedés miatt kellett büntetni a gyermekeket, legtöbbször kikapott mind a kettő vagy három, s felelősségre vonták a legidősebbet. A káromkodást, a csúnya beszédet szigorúan büntették, különösen azokban a családokban, ahol nem volt szokás a trágár beszéd. Voltak szülők, akik a rossz gyerekeket szidással fegyelmezték, mások csak ijesztgették: Jön a rossz bácsi; Elvisz a zsidó; Elvisz a mumus. Ha a kisgyermek szomorkodott, elesett, akkor szép szóval vigasztalták. Ha valamilyen munkát vagy feladatot jól elvégzett a gyermek, dicséret illette. Ha a szomszédok, rokonok vagy ismerősök kérdezték őket, illően kellett rá válaszolni. A szülői házban tanulták meg a kisgyermekek az alapvető ismereteket a családról, környezetükről, viselkedésről. A felnőttek egymást figyelmeztették, ha beszélgetés közben nem gyermekfülnek való témát említettek: Vigyázzatok, mert gerenda van a házban. A kisgyermeket vásárba nem vitték. A vásárból a szülők vásárfiával kedveskedtek gyermeküknek (hosszú-, ill. párnacukorka, mézeskalács, kiskocsi stb.). Névnapot, születésnapot nem ünnepeltek még a nagyobb gyerekeknek sem. Ajándékot leginkább karácsonyra kaptak, de ez is igen csekély volt. Templomba, lakodalomba, s egyéb társas összejövetelre sem vitték el a kisgyermekeket. Kivétel ez alól a legközelebbi rokonok esetében volt, ahol az egész család együtt tartózkodott. Ha sok gyerek volt a családban, külön asztalnál terítettek a gyerekeknek. Egyébként a szülők mellett volt a helyük. Téli estéken, ha szomszédolni ment a család, a nagyobbacska gyermeket nem vitték magukkal. Családonként változott, hogy a disznóvágásba, disznótorba elvitték-e az apróbb gyermekeket. Játék, munka A kisgyermek gondozása mellett szellemi fejlődését is segíteni kell. A gyermekkori élmények befolyásolják a felnőtt életet is: a nyugodt, kiegyensúlyozott gyermek, aki érzi szülei, nagyszülei szeretetét, figyelmét felnőttnek is hasonló lesz. Apátfalván is elsősorban a nyugodt, téli esték voltak alkalmasak a családi együttlétre, játékra. Nyáron a kisgyermekek kedvenc játéka a homok volt, amelyből formákat és építményeket készítettek. Fiúk, lányok egyaránt készítettek játékot a környezetükben található növényekből (pl. gyermekláncfű nyaklánc, ill. gyűrű). A lányok babáztak, szőrlabdával labdáztak, a fiúk pásztorkodtak. Allataikat szárízikből készítették. A tárgyak készítésében a nagyszülő vagy nagyobb testvér segített. A gyerekek eljátszották a körülöttük zajló eseményeket: lakodalmas játékot vagy komaasszonyost játszottak. Kedveltek voltak Apátfalván a nyelvtörő játékok is. Kisgyermekkorban kezdődött a gyermekek munkára nevelése, de ezt olyan formában oldották meg a szülök, nagyszülők, hogy a gyermekek nem érezték megerőltetőnek.